Két forduló megrendezésére is sor került a Serie A-ban az elmúlt héten, melyekben sorra láthattunk kőkemény győzelmeket, meglepetéseket, még csiszolásra váró csapatokat és olyanokat is, akiken már most látszik, hogy egyszerűen nem ütik meg a bajnokság által megkívánt szintet. A hétközi fordulóra szemet hunyva, most a legutóbbi összefoglalójával jelentkezünk Mukeone és Pietro jóvoltából.
Igazából nem született meglepetés, a Farkasok hozták a kötelezőt, és hiába kezdett jól az Udinese, Dzekoék simán átmentek rajtuk, bár ehhez jelentősen asszisztált a vendégek védelme, katasztrofális egyéni hibák követték egymást, ez vezetett a 3-0-s első félidőhöz, mellyel tulajdonképpen le is zárta a meccset a Roma. A második félidőben Di Francesco csapata visszább vette a tempót, és már a hétközi BL meccsre készültek. A meccs hajrájában szépíteni tudott még az Udinese, de sokra nem mentek vele. Számomra kérdés, hogy a duplázó El Shaarawy vajon be tudja-e játszani magát a kezdőbe ezzel a teljesítménnyel.
Juventus-Torino 4-0
Hiába voltak a vendégek jó formában, egy derby mindig más. Már napokkal előtte mindenki készül rá, ahogy rágondolnak, már felmegy az adrenalin. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a Bikák túlpörögték kicsit ezt a meccset. Erre bizonyíték Baselli kiállítása, és sajnos ezzel teljesen eldőlt a meccs. A Juve végig kontrollálta és uralta a meccset, tömérdek mennyiségű helyzetet alakított ki, és igazán csak Sirigun múlott, hogy ennyi lett. Ugyanakkor a második félidőre nem álltak vissza a Zebrák, ugyanolyan elánnal mentek és dolgozták ki a helyzeteket, amiket aztán Sirigu hol szerencsével, hol bravúrral hárított. Mihajlovic próbált belenyúlni a meccsbe, de ezen a Torón nem segített volna semmi. Allegri örülhet, hiszen továbbra is hibátlanok a bajnokságban.
Sampdoria-Milan 2-0
Sokaknak a forduló egyik meglepetése volt a Samp 2-0-ás győzelme a Marassiban, de engem speciel nem lepett meg. Az első félidőben sokat elárul az, hogy a Rossonerinek 0(!) kapura lövése volt. Ez köszönhető volt annak, hogy az egész Milan középpálya teljesen impotens volt, Bigliát nagyszerűen kikapcsolták a játékból, Kessié és Bonaventura pedig látszólag nem találták a helyüket. Így a piros feketék build upja Bonuccira hárult, aki többször megpróbálta átívelni a Samp középpályáját, ám ezzel nem mentek semmire. A Praet-Torreira-Barreto trió kiválóan működött, a Milan középpályán átgázoltak, és az agresszív, feltolt védekezéssel többször zavarta hozták Bonucciékat, akik nem egyszer vesztettek labdát, melyből később lehetőségek, helyzetek születtek. Ami érthetetlen számomra, hogy Montella csak a 78. percben cserélt először, pedig egyáltalán nem adott okot semmi arra, hogy várnia kéne eddig. A másik rejtély, hogy vajon miért ül André Silva a padon? Mindenesetre a Samp szinte tökéletes taktikával és játékkal lehozta ezt a meccset, teljesen megérdemelt győzelem született, ami egy nagy lökést adhat neki az őszre, és ki tudja, talán ők lesznek az idei Atalanta. A meccs után több fórumon és oldalon Montella távozását követelték, és jött a MontellaOut is. Az tény, hogy nem csak a pályán, de a padon is kikapott a Milan, és nehéz hetek várnak rájuk.
Inter-Genoa 1-0
Genova vs Milánó csapó kettő, ám ez egy teljesen más meccs volt, más eredménnyel. Elmondható, hogy a hazaiak szenvedtek, és hiába alakítottak ki helyzeteket, azokat nem tudták gólra váltani. Ez az Inter nem olyan volt, mint amit látni szeretnének a szurkolók, a mutatott játék nem volt feltétlen meggyőző, mégis egy pontrúgás után felrobbant a Meazza, és azzal a D’Ambrosio fejessel hozták a kötelező három pontot, és itt ez a legfontosabb, hiszen ezzel továbbra is tapadnak a Juventusra, pár hét múlva senki nem fog emlékezni, hogy hogyan játszottak, csak hogy meg lett a három pont. Üde színfolt volt számomra, hogy a vendégek ilyen szervezetten és fegyelmezetten játszottak, bár ez egy paradoxon a két piros lap miatt, de erre a meccsre lehet a későbbiekben alapozni.
Sassuolo-Bologna 0-1
Már-már (sajnos) megszokott módon ismét Nagy Ádám nélkül lépett pályára a Bologna, amely ismét új rendszerben, nevezetesen 3-5-2-ben futballozott. Kiegyenlített mérkőzés volt, sokáig döntetlenre álltak a felek, majd jött egy hazai kiállítás, és a hajrában Okwonkwo megszerezte a vezetést, ezzel pedig nagyon értékes három pontot hoztak el Donadoniék a Mapei Stadionból, amivel jelenleg a középmezőnyben tanyázik a csapat.
Crotone – Benevento 2-0
Elképzelhető, hogy a Beneventónak csak egy utolsó percben lőtt egyenlítő gól, de mindenképpen az első pont(ok) megszerzése kellene, hogy pozitív irányba forduljanak náluk a dolgok. Jó kérdés, hogy ez mikorra várható majd. Mert nem elég, hogy a Napoli – Roma duótól benyeltek 10 gólt és a csapatkapitányukra doppingolás miatt eltiltás vár, tükörsimán kaptak ki a közel sem acélos Crotonétől. Az rendben van, hogy a lövési arányok nagyjából egyenlőséget mutatnak, de 2-0-ig ez a meccs nagyon egyértelmű volt, Mondragora és Rohden szép gólokkal mattolták az ellent és szereztek létfontosságú pontokat a folytatásra.
Cagliari – Chievo 0-2
Olyan csapatok találkoztak egymással a Sardegna Arenában, akiknek egész biztosan nem lesznek kiesési gondjaik és még olyan időben, mikor nem fulladna unalomba a találkozójuk. A kilencven percnek a nagy vesztesei egyértelműen a szárdok lettek, mert otthon hozniuk kellett volna a három pontot – úgy, ahogy a Sassuolo ellen is kellett volna -, amellyel most a Milan és a Roma nyakán lennének. A hazaiak sorsát megpecsételő piros lapon kívül az döntötte el a mérkőzés kimenetelét, hogy míg a Chievónál élesebbek voltak a támadók és a padról is érkezett a nyerő csere, addig a Cagliarinál mindenki csődöt mondott elöl.
Hellas Verona – Lazio 0-3
Akkor is megsüvegelendő a Lazio győzelme, ha a még a botrányosan rossz, kivégzésre váró Hellas Verona ellen jött össze. Jó kérdés, hogy miért nem tud ez a Hellas összeállni, mert alapjában nem rossz nevek alkotják a gárdát, talán itt is az lehet a gond, mint pár szinttel feljebb a Milannál, hogy Pecchia kevés a feladat végrehajtásához. Az azonban a Napnál is világosabb, hogy a Laziónál a liga egyik legtehetségesebb trénere ül, akinek most speciel úgy kellett felrakni egy kezdőt, változtatni felállást, hogy az összes kezdő védője kidőlt az elmúlt meccseken. Ráadásul a szurkolók által eleget szapult Marusic is megvillantott valamit hogy miért is hozták el, Immobile pedig egyértelmű főnyeremény, aki a különbséget tudja jelenteni és tudja hozni a fontos pontokat csapata számára.
Fiorentina – Atalanta 1-1
Eltekintve, hogy olyan középcsapatok csatáját hozta el a mérkőzés, akiknek komolyabb céljaik közt idén legfeljebb valamelyik EL hely megszerzése lebeghet csupán, izgalmakban nem szenvedtünk hiányt. Ha létezik meccs, ahol határozottan megbukott a videóbíró és az ellentábor most tudna mire alapozni a rendszer ellen, akkor az a firenzei volt. Pedig csak Pairetto bíró volt kritikán aluli, aki vissza sem nézte a videóbírón a két 11-es gyanús esetet - más kérdés, hogy mehettek volna egyből is a büntetők -, míg az Atalantának egy olyat fújt be, melyet mások nyugodt szívvel engedtek volna tovább. Az látszik, hogy Chiesára és Simeonére lehet építeni ezt a Fiorentinát, de Piolinak még rengeteg teendője lesz, hogy összerakja ezt a csapatot. Hajrá, mert egy jó Violára szüksége van a bajnokságnak.
SPAL – Napoli 2-3
Szerintem sokak szimpátiáját nyerte el szombaton a ferrarai kis csapat, mert elég komoly feladat elé állította a három pontért érkező Napolit. Hamsíkék valahogy nem találták a ritmust és csak a második félidőben tudtak olyan fordulatszámra felpörögni, mellyel hozhatnák a győzelmet, de Semplici és Viviani jól eltekert szabadrúgása újabb fejtörést okozott Sarrinak. Végül egy izgalmas meccs kerekedett ki az egészből: Sarri keverte a lapokat, formációkat váltott, míg Semplici bátran vetette be támadóit és még 2-2-nél sem vették fel a sündisznóállást. A rengeteg rekordbeállításon, megdöntésen és a 100 %-os mérlegen túl, a lefújást követően a vendégek gondolatai Milik sajnálatos sérülése körül jártak, aki tavalyhoz hasonlóan ismét keresztszalag szakadást szenvedett el.
