Nem kell megijedni, ez nem valami éles bírálat az olasz élvonal szereplői ellen, ebben a kis irományban mindössze arról lesz szó, a teljesség igénye nélkül, hogy mik az olasz focicsapatok kabalái, szimbólumai, amiket többnyire az állatvilágból kölcsönöztek.

Minden csapatnak van egy jelképe és most nem a címerre gondolok, hanem egy szimbólumra, ami képviseli az adott csapatot. A húszas évek végén, konkrétan 1928-ban, a Guerin Sportivo újságírója, a Carlin néven közismert Carlo Bergoglio volt az első, aki felvetette, hogy milyen remek dolog lenne, ha minden klubnak lenne egy szimbóluma. Szerinte ez nagyban hozzájárult volna a klubok és a labdarúgás egészének a népszerűsítéséhez, "hogy magával ragadja a fiatalabb közönség képzeletét és mosolyra fakasszon, magasztos és egyben humoros formában." Természetesen egyes csapatoknál a jelkép ekkor már nagyjából adott volt, de addig még nem adoptálták ezeket többé-kevésbé hivatalos formában és a csapatokat elsősorban a színeik képviselték.

Az ötlet megtetszett és az elkövetkező hetekben a helyi újságok is arra buzdították a közönséget, hogy válasszanak maguknak egy állatot, vagy karaktert, ami a csapatukat képviselné. Az így létrejött gyűjteménynek az lett a neve, hogy "L'Araldica dei calci" (magyarul nagyjából  "A calcio címertana") és közzé is tették a Guerin Sportivóban. Íme: 

Láthatjuk, hogy ez a kezdeti első próbálkozás nem volt azonnal tökéletesen sikeres. Például kéretik megfigyelni a Lazio neve alatt szereplő bivalyt, vagy a Fiorentina neve alatt szereplő tücsköt (igen, mielőtt valami csúnyábbra gondolnátok, az a valami ott egy tücsök szeretne lenni). De azért a csapatok többsége megtartotta ezeket a szimbólumokat.

A Juventus esetében természetesen a mai napig ott az ágaskodó zebra, annak ellenére, hogy egészen tavalyig, a klub címerében emberemlékezet óta Torino város címere szerepelt, benne az ágaskodó bikával. Itt egyszerűen csak arról van szó, hogy nem sok fekete-fehér csíkos állat rohangál a földön és ezek közül messze a zebra a legrokonszenvesebb. Tehát a Juve kabalaállata egy zebra lett, akinek az a neve, hogy "J"  (angolosan "Jaynek" ejtve) és itt most ne menjünk bele, hogy mennyire erőltették meg magukat a névadók.

Buffon és a zebra. Ilyen a valódi szerelem?

A városi rivális Torino egy tradicionálisabb megközelítést választott, a városi címerben szereplő ágaskodó bika tökéletesen megfelelt nekik címerállatnak és kabalának is.

A Milan is megtartotta az eredeti kabaláját, az ördögöt és ez nemcsak a klub "pokoli", piros-fekete színei miatt van,  hanem elsősorban Herbert Kilpinhez fűződik, aki a Milan első kapitánya volt és az első bajnokság előtt, egy vacsora alkalmával, azt találta mondani, hogy "egy ördögökből álló csapatot akarok csinálni!" A jelek szerint komolyan vették. A mostanában ábrázolt kisördögnek egyébként az a neve, hogy "Milanello".

Milanello

Az Intert a fenti képen az Ambrosiana név alatt találhatjuk, a fasiszta rendszer nem díjazta az Internazionale nevet, a közismert politikai felhangja miatt, ezért megváltoztatták Ambrosianára. Ettől függetlenül, az Inter kabalája nem más, mint a fenti képen is látható kígyó. Nem sárkány, nem krokodil, nem dinoszaurusz, akármit is szeretnének eladni a szurkolóknak a túl kreatív grafikus művészek, meg a lelkes plüssfigura-gyártók, az akkor is egy kígyó. Konkrétan a milánói hercegség és egyben a nemesi Sforza család címereiben szereplő kék kígyótól származik, amit a heraldika szerint úgy kellett ábrázolni, hogy "hullámozva ágaskodik, miközben felfal egy sötétbőrű emberalakot" és a Sforza család örülhet, hogy a középkorban nem létezett a "politically correct" fogalma. Visszatérve az Interrre, a kígyónak természetesen van neve is, úgy hívják, hogy Ambrogio, magától értetődő, hogy Milánó védőszentje, Szent Ambrus után kapta a nevét.

Mondhattok akármit, de ezt az Ambrogiót simán el lehetne adni krokodilnak is

A Roma esetében a kabalaállat már adott volt, néhány kivételtől eltekintve, szinte az összes római sportegyesületnek a címerében ott szerepelt valahol az ikreket védelmező capitoliumi anyafarkas, az Örök Város ősi címerállata és ez természetesen igaz volt az AS Rómát alapító klubok többségére is.  Azonban az évek során a farkas némiképp átalakult, pontosabban mostanra, a klasszikusan ábrázolt címerállaton kívül, létrejött egy Romolo nevű kisfarkas is, aki Roma mezben parádézik a meccsek előtt és mezszámként a hátán viseli, hogy 753. Tehát a capitoliumi anyafarkas, a "mascotte-á" válás rögös útján, nemcsak átvette a legendás városalapító, Romulusz nevét, hanem a jelek szerint fiú is lett belőle.

Romolo

A Fiorentinának több szimbóluma is volt, de a tücsök, amit a Guerin Sportivo akart rájuk tukmálni, enyhén szólva sem aratott osztatlan sikert és nem is fogadták el. Az évek során kipróbáltak több mindent, az "Oroszlánkirály" Batistuta uralkodása alatt még az oroszlánt is és egy időben egy "reneszánsz hölgy" (???) alakja képviselte a csapatot, ami a gyakorlatban egy bármilyen, lilába öltöztetett női alakot jelentett, de ennek megintcsak nem volt sok köze a csapathoz. Jobb híján már egy ideje megállapodtak a Firenze város címerében is szereplő, vörös liliom mellett, a plüssfigura-gyártók legnagyobb bánatára, akik agyalhatnak tovább, hogy mégis hogy a francba lehetne eladható játékot csinálni ebből:

A firenzei vörös liliom

A régi újságokban fellelhető ábrázolások alapján, látszólag a Laziónak is elég hányattatott sorsa volt a kabalákkal kapcsolatban, ugyanakkor a Lazio szurkolók egybehangzó véleménye szerint a Laziónak mindig is a sas volt a címerállata és punktum. Ennek némiképp ellentmond a fenti képen szereplő bivaly (???), vagy az a másik későbbi ábrázolás, amin egy kosarat tartó, mosolygós parasztlány (???) képviselte a csapatot.  Talán csak arról lehetett szó, hogy a különböző kiadványokban, ahol megjelentek ezek az ábrázolások, a tájékozatlan szerzők egyszerűen nem néztek utána, hogy mi is valójában a Lazio szimbóluma. De akármi is volt régen, a helyzet mostanra kristálytiszta: a Lazio kabalája egy sas, akinek az a neve, hogy Olimpia, tisztelgésül a klubalapítók olimpiai szellemisége előtt. Ráadásul ott egy Olimpiának keresztelt, igazi hús-vér sas is, akit többször megreptettek az Olimpicóban a meccsek előtt.

Olimpia az Olimpicóban

A Napoli sem fogadta el a Guerin Sportivo által javasolt karaktert, eredetileg a város ősi, középkori szimbólumát adoptálták, ami egy ágaskodó ló volt, nagyjából olyan mint a Ferrari címerében. De a Napoli rögtön kieső helyen végzett az első összevont nemzeti bajnokságban és a nápolyiakra jellemző humorral úgy értékelték, hogy "az nem is egy ló volt, inkább csak egy szamár." Végül tényleg ez lett a jelképük, egy kisszamár, akinek a neve is csak ennyi: "Ciuccio", azaz Csacsi.

Egy nápolyi csacsi "harci díszben"

Genovában a Genoa kabalája egy griffmadár, az ősi mitikus állat, ami egy oroszlán és egy sas kereszteződése és amit egyenesen a városi címerben szereplő griffek alapján "nyúltak le".

Ugyanitt találjuk a Sampdoriát, aminek a jelképe már távolról sem ilyen elvont és magasztos, a Sampierdarenese és az Andrea Doria egyesüléséből létrejött klub szimbóluma egy matróz, pontosabban egy halász, név szerint Baciccia, ami a Giovan Battista név helyi becézett formája. Az ő fejének a körvonalai szerepelnek a klub címerében is, a tipikus sapkával a fején, pipával a szájában és a szélben lobogó hajjal. Ezzel a klub népszerűségére utalnak a helyi tengerészek körében. Evvel a címerrel kapcsolatban, tanúi lehettünk a korlátlan emberi hülyeség egyik legékesebb példájának, amikor 2009-ben, a helyi egészségügyi hatóság dohányzásellenes részlege betámadta a klub jelképét a pipa miatt és erre már tényleg nem lehet mondani semmit, legalábbis semmi értelmeset.

Baciccia rendületlenül pipázik tovább

Veronában találjuk a Chievót, aminek a jelképe egy lovag. Ezzel Bottagizio lovag emlékének tisztelegnek, aki a chievoi parókiának adományozta azt a földterületet, ahol létrejött a focipálya, amin a Chievo szerepelt az 50-es évektől egészen a 80-as évekig. A városi rivális Verona szimbóluma a masztiff, pontosabban két masztiff, akik a csapat címerén is szerepelnek, a tartományi címerből vett ötfokú létra mellett. Bolognában a Commedia dell'Arte bolognai figuráját adoptálták és a csapat jelképe Balanzone doktor lett:

Dottor Balanzone Bolognából

Palermóban is a városi címerhez nyúltak és az abban szereplő sas van a klub címerében is. Aztán egy idő után szükségét érezték, hogy legyen egy a gyerekek számára is megnyerő figura és megszületett a Kuró névre hallgató sas (kéretik nem röhögni, rövid u-val van írva), aki a 04-es mezszámot viselte, merthogy akkor jutottak vissza a Serie A-ba. Kuró rajzolt formájával nem is lenne semmi baj, viszont az "élő" jelmez konkrétan ijesztőre sikerült:

No comment

Bergamóban az Atalanta jelképe a "Dea", az "Istennő", ami számomra picit zavaros. A klub névadója az ókori mitológiában szereplő Atalanté hercegnő, ő szerepel a címeren is, eleinte futva ábrázolták, majd később csak a fejét, lobogó hajjal. Atalanté a mitológiában egy legendás vadász és atléta, aki számos hőstettet hajtott végre, majd egyszer magára haragította az isteneket akik bosszúból oroszlánná változtatták őt is meg a férjét is. Ez mind rendben is lenne, én csak azt nem értem, hogy az Atalanta szurkolók miért hívják következetesen "Istennőnek"? Hogy lett a hercegnőből istennő? A bergamoiak előléptették? Egy sima, mezei hercegnő már nem volt elég jó nekik?

Az Atalanta régi címere a 70-es évekből, amikor még látszott a futó "Istennő" teljes alakja

A Parmának egy időben volt egy méhecskéje kabalának, amit a vízszintes, sárga csíkozású mezük ihletett, de valójában mindig is egy kereszteslovag volt a szimbólumuk. A Bari jelképe egy kakas és a meccsek előtt a szurkolók babonából szabadon szoktak engedni egy élő kiskakast a pályán. Az Empoli jelképe egy épület, a városi címerben is szereplő Collegiata di Sant'Andrea. Ott vannak a nem túl eredeti , mondhatnánk "koppintott" szimbólumok is, mint az Udinese zebrája, vagy a Lecce farkasa. A Modena jelképe egy kanári, a Pescara jelképe egy delfin, a Livorno jelképe egy  hal, pontosabban egy márna, a Catania jelképe egy elefánt, a Venezia jelképe a városi szárnyas oroszlán, a Cesena jelképe egy tengeri csikó...

Még sokat lehetne írni a különböző csapatok kabaláiról és szimbólumaikról, de talán ennyi is elég ebből az állatkertből. Inkább itt be is fejezem és jó szórakozást kívánok mindenkinek a Serie A-hoz!