Zajlik a nyár, és te tudod, hogy valami hiányzik. Azaz már csak hiányzott! Ugyanis a Serie A mezőnye is megkezdte menetelését, ennek apropóján összeszedtük, mit láttak szemeink a nyitányon. Egy biztos (ahogy az kb. várható is volt): volt, ahol vágás nélkül tolták elénk az érintettek a filmet, mert ugyanott folytatták, ahol a múlt szezon végén abbahagyták; volt, ahol jónak tűnik a új söprű; és volt, ahol úgy cseréltek lemezt, hogy az újat nem érkeztek megtalálni. A fullasztó nyár pozitív hozadéka, hogy a visszatérés után azonnal szép gólokra mamma mijjjázhattunk, pár láb nagyon elsült, a negatívum viszont, hogy a napon szemmel láthatólag egyesek túlzottan lesültek, majd' a mezőny fele, 8 csapat is képtelen volt megtalálni az ellenfél kapuját (3 éve volt ilyen utoljára, és akkor is akadt két gólnélküli meccs), a két véglet közt pedig kicsavart gondolattal megemlíthető, hogy remek működés közben láthattunk egy már-már soha nem látott mértékű bunkerezést. A következőkben Curvasud93, Pietro és SSLaci69 összegzését olvashatjátok.

Hellas - Napoli 1-3

Szombat este a Juve meccse után rögtön megnézhettük, hogy a szakmának és főleg a Gazzetta dello Sportnak igaza volt-e, mikor a címvédő legfőbb kihívójaként, utóbbi pedig egyenesen a bajnoki cím legfőbb várományosaként tekintett a Napolira. Lehetetlen leszűrni ezt egy Verona elleni győzelemből, bár annyit azért mindenképp jegyezzünk fel, hogy a déliek ott folytatták, ahol az előző idényt befejezték: rengeteg letámadással, tetszetős támadásokat vezetve uralták a találkozót. És hogy mennyire igaz, hogy a Napoli mit sem változott tavasz óta, azt a védelem is igazolta a Hysaj – Chiriches duóval az élen. Már a 11-est és pirosat érő Hysaj megmozdulás előtt is akadtak érdekes megmozdulásai a párosnak, de az albán produkciója mindent elárult arról, hogy a védelem ingatag talajon áll és egy közepesen erős 10 perces nyomás is elég az ellentől, hogy könnyen zavarba hozzák. A Veronáról pedig annyit tudunk elmondani, hogy ebben a csapatban sokkal több van, mint amelyik két éve kiesett, de nyilván nem az egyik legerősebb ellen kell és tudják is ezt bizonyítani.

Crotone - Milan 0-3

Tükörsimán hozta a kötelezőt a Milan Crotonében, mely győzelem egyszerre adott visszaigazolást és kellő önbizalmat a folytatásra. Bár messzemenő következtetéseket ne vonjunk le egy macedón csapat elintézéséből és még a félig-meddig a bravúros bennmaradás sikerében fürdő Crotone felülmúlásából; de jók a kilátások. Kessié telitalálat volt a középpályára, hátul Bonucci szintúgy és ha olykor egy Cutrone – akiről talán még a Milan hívek sem tudnak még sokat – góllal és gólpasszal jelentkezik, annál a csapatnál bőven van tartalék. A könnyed siker tárgyalásához szorosan hozzátartozik persze, hogy a vendéglátók szinte majdnem emberhátrányban játszottak, hiszen Ceccherinit már az ötödik percben kiszórták, miután videóbírón visszanézték az esetet.

Bologna - Torino 1-1

Ha a fentebb tárgyalt meccsel kapcsolatban azt állítjuk, hogy a videóbíró egy okos dolog és mint látszik, jelesre is vizsgázott, addig Bolognában azok hangja erősödhetett fel, akik szerint egyenesesen páros lábbal csúszik bele a futball hagyományába. A Bologna – Torino önmagában is egy a maga szintjén élvezetes összecsapás volt, a showt mégis a rövidebb nevén csak VAR-ként ismert technológiai fejlesztés vitte el. Történt ugyanis, hogy a találkozó hajrájában a Torino – mint végül kiderült – szabályos gólt szerzett Berenguer révén, azonban a játékvezető már azelőtt közbeszólt les címén, hogy a labda a gólvonalon túlra jutott volna. Ilyenkor pedig az a szabály, hogy a bíró ítélete számít és nem lehet visszavonni a döntését. A videóbíró önmagában amúgy hasznos kelléke a 21. századi labdarúgásnak és hiába a régi futballidők szerelmeseinek véleménye, a korral haladni kell. A gólvonalbíró is pozitív változást hozott el a Serie A-ba és társa a videóbíró is ebbe az irányba mutat, de a rendszerre még ráfér pár finomhangolás. És hogy a végére honfitársunk kapcsán is mondjunk valamit: Nagy Ádám sajnos végigpadozta a meccset és jó kérdés, hogy mi vár rá a 4-3-3-ról idén 4-2-3-1-re változó formációban.

Lazio - SPAL 0-0

A Lazio ugyan 23-szor kínálta meg az ellen kapuját, de ezek zöme egyáltalán nem volt veszélyes, így szinte egy pillanatig nem kellett attól tartani, hogy a hazaiak megnyerik a meccset. A Juve ellen egy hete hármat verő fővárosiak úgy égtek le, ahogy az a nagykönyvekben meg vagyon írva. Az újonc jött, valami iszonyú bátortalan, a Serie B bugyraiba való "játékkal" kezdett, majd az egészen - főleg a pontrúgásaikon és a sasok tollfosztásán - febuzdulva megmutatták, milyen egy, az élvonal szintjét meg nem ütő brigád olaszosdija.

Jobbra a SPAL - ilyen mélyen védekező csapatot ritkán lát az ember, a vendégek játékosai átlagos helyezkedésük alapján ellepik saját térfelüket (mondom keményebben, így az igazi: "papíron" soha nem találkoztam még ilyen hátravont játékkal!). Mindehhez asszisztált a kreativitást ilyen-olyan oknál fogva a padon/stadionon kívül/piacon hagyó hazai gárda. 

Udinese - Chievo 1-2

Delneri a meccs előtti nyilatkozatában egy igazi csatát várt, meg is kapta. Mindenesetre a tippversenyünket elnézve engem jobban meglep, hogy 47 tippelőnkből mindössze egy valaki bökött a Chievo győzelmére, mint az, hogy tényleg kikapott otthon az Udinese. Pedig ha a szívünkre tesszük a kezünket, ez nem lehet akkora meglepetés. Kell a biztos pont minden ligába, a csapat, amely a semmiből indulva tör borsot szinte bárki orra alá, az olaszoknál ez - merem állítani, hogy szerencsére - a Chievo. Birsa gólja még Scuffet kapuiszonya ellenére is a kör egyik legszebb megmozdulása volt.

Sassuolo - Genoa 0-0

Összefoglalót látva részben a sajnálat, részben a düh kerülgetett, a Sassuolo mintha nem lett volna a pályán. Sajnálom a hazaiakat, mert hacsak nem hull rájuk egy adag szerencse, idén egyetlen jópontjuk lehet: hogy tele a keretük olaszokkal. A tehetségek (no meg a korábbi edző) viszont egyre fogynak, az újak meg még nem értek be, ebből hanyatlás lesz. A whoscored úgy írja, a Genoának nem volt fellelhető erőssége. Pedig tetszetősebb akciókat vezettek, és akkor még a kapufán csattanó ziccerükről nem is esett szó. Ezek beszédes dolgok.

Sampdoria - Benevento 2-1

Hajtott, darált, uram bocsá', játszott is a Samp. Quagliarella viszont vélhetően nem utoljára mentette meg a csapatát, ismét bizonyította, hogy számíthatnak rá a társai. A Lecce-mezbe bújt újoncnak egyébként semmi oka a szégyenkezésre, ahhoz képest, hogy alig volt a Benevento lábán a labda, elég lehetőséget alakítottak ki. Az ő játékuk egyszerű, talán épp ezért a továbbiakban sokaknak fejtörést okozhatnak 1-1 elbambulás alkalmával: hosszú indítások, beadások, és az akciókat igyekeznek lövéssel befejezni, amint felértek az ellen ketrecéhez - jófajta anti tiki-taka.

Atalanta-Roma 0-1

A Roma kezdésnek kemény diót kapott, Di Francescóéknak a sokat kritizált előszezon után a tavalyi szezon meglepetéscsapatához, az Atalantához kellett látogatni. Tavaly a Bergamóiak egyedüliként nem kaptak ki egyszer sem a Romától, és a farkasok egyébként sem győzni járnak az Atleti Azzurriba. Nehezítette a dolgukat, hogy az egyik kulcspozícióba, jobb szélre még mindig nincs ideális játékos, így jobb híján az új igazolás Defrel kezdett Dzeko és Perotti mellett. Az Atalanta kilátásai sem voltak a legjobbak, a nyáron kulcsemberek távoztak, de ezzel együtt is sokan esélyesnek tartották őket legalább egy pont otthontartására.

Di Francesco Sassuolója ismert volt gördülékeny támadásépítéseiről, ebből vasárnap semmit nem láthattunk. A De Rossi-Nainggolan-Strootman középpálya jól néz ki, és a támadások szűrésére tényleg alkalmas, de a labdakihozatalok rendszeresen elhaltak rajtuk. A Sassuolónál Pellegrini és Missiroli is tudta támogatni és irányítani a támadásokat, előbbit most is a csapatában tudhatja a mester, nem kizárt, hogy ha nem javul a Roma játéka, akkor nem próbál meg variálni a középpályán Di Francesco valamelyik sztár rovására. A védekezés valamivel jobban ment a vártnál, Juan Jesus és Kolarov oldala átjátszhatatlan volt, a szerb kifejezetten olyan játékosnak tűnik, akire a Romának szüksége van a szintlépéshez. A hazaiak agresszíven letámadtak, és így nagy nyomás alá tudták helyezni a tavalyi ezüstérmest, de igazán komoly helyzetig csak egyszer jutottak. Egyelőre nehéz megállapítani, hogy mire számíthatunk ettől a két csapattól, az Atalanta valószínűleg marad a felsőházban, viszont a Roma még nem látszik körvonalazódni, a jövő heti Inter elleni rangadó után valamivel okosabbak leszünk.

Csúnya és kínkeserves győzelmet aratott a Roma, és az öröm sem lehet teljes. Bruno Perest is utolérte a szélső védők átka, és a válogatott szünet utánig nem léphet pályára sérülés miatt. Jó kérdés, hogy szombaton így ki fog kergetőzni Perisic-csel, és hogy mennyire fog ragaszkodni szélsőhátvéd hiányában a négyvédős pozícióhoz Di Francesco.

Inter-Fiorentina 3-0

Előzetesen a forduló rangadójának tűnt, ehhez képest nagyon csúnya pofonba szaladtak bele a Violák. Sok Inter szurkoló fogadta kétkedve Spallettit, pedig egy keménykezű, meg nem alkuvó edző hiányzott tavaly is egy jó bajnoki szerepléshez. Pár perc alatt látszott, hogy idén egy másik Intert láthatunk, egy ötletes, lendületes támadójátékot játszó csapat lépett át a Fiorentinán.

Spalletti tavaly a Romával egy nagyon direkt és gyors támadásokra épülő csapatot rakott össze, ehhez képest tegnap az Inter szemetgyönyörködtetően játszott. Védekezésben nem mindig voltak hibátlanok, a Fiorentina előtt is adódtak kisebb-nagyobb helyzetek, de a szezonra nézve biztató előképet kaptak az interisták. A Vecino-Borja Valero középpálya észben sokakat maga mögé utasít a többi csapat közül, a kispadról Joao Mario és Gagliardini is remekül szállt be a játékba, előbbi bár csak fél órát kapott, a legtöbb kulcspasszt adta a meccsen.

A legnagyobb nyertese az új szisztémának Icardi lehet, félelmetes mennyiségű gólra számíthatunk tőle, már csak abból is kiindulva, hogy mit tett tavaly Spalletti Dzekóval. Az analógia adja magát, mindkét szélről jó játékosok támogatják majd, míg a középpályáról egész biztosan több kreativitásra számíthat, mint a bosnyák tavaly.

A Fiorentina nagyon megváltozott nyáron, és még időbe fog telni, amíg megtalálják a saját játékukat, de talán nem lesz annyira vészes a szezonjuk, mint amire a végeredmény enged következtetni. Sok alapember távozott, és legkevésbé a védelem tűnik magabiztosnak, de elöl Eysseric, Giovanni Simeone és Dias is igéretes lehet.

Juventus-Cagliari 3-0

A Juventus az elvesztett szuperkupadöntő után könnyű ellenfelet kapott, hogy ráhangolódjon a bajnokságra. Allegri az új igazolások közül senkit nem jelölt a kezdőbe, ami tőle megszokott, az érkezőket tavaly is megfontoltan és lassan építette be a csapatába. A szezon első gólja egy Lichtsteiner-Mandzukic összjátékból született a horvát révén, kísértetiesen emlékeztetve minket az egykori Lichtsteiner-Llorente együttműködésre.

Végig mezőnyfölényben volt a Juve, de a félidőre az a furcsa helyzet állt fenn, hogy helyzetek alapján, akár vezethetett is volna a Cagliari. Vezettek néhány gólveszélyes támadást, párszor csúnyán elhelyezkedte magát a hazaiak védelme, Buffonnak védenie is kellett a szezon első tizenegyesét. Bonucci hiányában nagyobb szerepet kapott a támadások építésében Pjanic és Dybala, a négyvédős rendszerből így talán nem fog annyira hiányozni Rugani előrelépésével.

A bajnoki cím legfőbb várományosa magabiztosan győzte le a Cagliarit, és ők nem is az a szint, akikről egy ilyen meccs után okoskodni kell. A vendégekért pedig azt gondolom, nem kell aggódni, a Juvnetus-tól két polccal lejjebb lévő csapatok ellen már jó eséllyel léphetnek pályára, nem egy ötlettelen, koncepciótlan társaság benyomását keltették.