Azt hiszem mindenki megörült a hír hallatán, mikor kiderült, hogy a Seria A egy újabb magyarral gazdagodik Nagy Ádám személyében. Ádi számára ez mindenképpen egy kiugrási lehetőség volt, hiszen egy topbajnokságba igazolt, és nem is egy kiesőjelölthöz, hiszen a Bologna hozza a stabil középcsapat szintjét Olaszországban. Alábbi írásomban Ádám játékáról, vetélytársairól, és jövőjéről írnék pár szót.
Amikor kikerült Olaszországba, sokakban felmerült a kérdés (hozzáteszem jogosan) hogy vajon meg tudja-e majd állni a helyét, fel tudja-e venni a ritmust, hiszen még is csak magyar játékosról van szó, aki az NB1-ből érkezett, amely mind gondolkodásban, mind fizikálisan, mind minőségben, (és kb mindenben) jóval gyengébb szintet képvisel, bár ezzel nem mondok újdonságot. Azonban rögtön az első fordulóban Ádám rácáfolt a kritikusokra és a szkeptikusokra, hiszen egyik legjobb meccsét játszotta a szezonban a Crotone ellen.
Ahogy teltek a fordulók, láthattuk, hogy Donadoni számol Ádival, hiszen rendszeresen játszatta, noha volt pár meccs amikor a kispadon találta magát a fiatal középpályás. Ugyanakkor azt is láthattuk, hogy Ádám egyáltalán nem lóg ki ebből a Bolognából, sőt, kifejezetten hasznos a középpályás játékban. Ez köszönhető annak, hogy néhány alkalom kivételével mindig a legtöbbet futotta az egész meccsen, ezzel kvázi mindig megjátszhatóvá vált. Ugyanakkor Donadoni Bolognája szeretett labdabirtoklós, sok passzos futballt játszani, ami szintén Nagy Ádám malmára hajtotta a vizet. A bajnokságban nyújtott 90%-os passzpontosság szerintem elég imponáló, ezzel csapatában első helyen végzett, és a meccsenkénti 37 passz is jónak mondható. A gond azonban csak azzal van, hogy ezeknek több mint a fele alibi átadás volt, és Ádám nem igazán vett részt az előre játékban. Az már egy másik kérdés, hogy vajon ez az ő feladata lenne-e?
Ádámról mindenképpen érdemes tudni, hogy nem az a középpályás, aki leütközi az ellenfelet, és a fizikumát használva szerez labdákat. Ádinak nagyszerű feje van a focihoz, kiválóan helyezkedik, olvassa a játékot és zárja a passzsávokat. Illetve már a Fradiban is tapasztalhattuk, hogy nem gyakori dolog számára a góllövés, de ez nem is az ő feladata. Az elmúlt szezonban összesen 5 (!) kapura lövése volt, mely borzasztó csekély, főleg ha összehasonlítjuk Dzemaili 48 (!) próbálkozásához. Bemutatkozó évében összességében azt kell, hogy mondjam, megállta a helyét, noha voltak rosszabb meccsei, de ha ő pályán volt, akkor a Bologna az esetek nagy részében szerzett pontot vagy pontokat, ami nem lehet véletlen.
Ami jó hír számára, hogy a középpályáról távozott a tavaly remek szezont futó Dzemaili, illetve Viviani is elment. Ez önmagában mindenképpen több játéklehetőséget jelenthet Ádám számára, ugyanakkor két új ember is érkezett, Andrea Poli (ingyen) és Lorenzo Crisetig (ő kölcsönből tért vissza) személyében. Úgy gondolom a körülmények adottak, hogy Ádám stabil kezdő legyen Donadoninál, de ehhez ő is fog kelleni. A tavalyi bemutatkozó szezon után, magasabb lesz felé az elvárás, amivel kérdés meg tud e birkózni. Amiben szerintem mindenképpen előre kell lépnie Ádinak, az az előre játék, a támadások segítése és építése, több felpassz a támadók irányában, hiszen összesen 16 kulcspasszt adott (25 meccsen), amin lehetne javítani. Ha már támadójáték, akkor kevesebb alibi és oldalpassz, illetve a keresztlabdák. Aki látta már Ádámot játszani, az tudhatja, hogy nem igazán próbálkozik hosszú keresztlabdákkal, ezt mutatja a meccsenkénti, mindössze egyetlen egy hosszú passzát. Ami a védekezést illeti, érdemes lenne fel pakolni magára némi izmot, hogy a párharcainak több részét nyerje meg.
Egy szó mint száz, én bízok Ádiban, és hiszem, hogy képes lesz idén jobb szezont futni a tavalyinál, és remélem, hogy „nagyobb” csapatok is felfigyelhetnek rá, ám ehhez fel kell kötnie a gatyáját.
(A statisztikák a whoscored és a squawka oldalán megtalálhatóak)
* Vendégszerzőnk korábbi posztját itt olvashatjátok *
