Rég messze vagyunk már azoktól az időktől, mikor a bajnokságokat bizonyos légiós korlátozások szabályozták. Nincs már három holland tulipán a Milannál, nincs germán vonal az Internél és a Napoliban sem egy dél-amerikai trió viszi a prímet. A többi top bajnoksághoz hasonlóan a Serie A-ban is felhígult a mezőny: érkeztek remek és könnyen felejthető játékosok szerte a világból és a folyamat csak nem áll le. (Most Enrico Preziosi huncut kacsintása vagyunk.) Azonban minden változás dacára a bajnokság légiós arculatát továbbra is az erős dél-amerikai és délszláv vonal határozza meg, mely sorba a franciák vágnak közé. Nevezetesen Brazília, Argentína - köszönhetően az oriundiknak is -, Franciaország, Horvátország és Szerbia adja a legtöbb külföldit a Serie A-nak. A hatodik helyre pedig - már ki is találtátok - szép csendben felkúsztak a lengyelek.

"Marsz, marsz, Dąbrowski,

Z ziemi włoskiej do Polski."

Így szól a lengyel himnusz refrénje, mely magyarul annyit tesz, hogy:

"Fel, fel Dabrowski,

Olaszországból Lengyelországba."

Boniekkel kezdődött minden

Viszont esetünkben a himnusz eredeti verziója lenne a megfelelőbb, mely abból áll, hogy a két országot felcseréljük. Ugyanis nem lehet nem észrevenni, hogy ebben az évtizedben, különösen annak második felében rohamosan felgyorsult a lengyel futballisták beáramlása a calcióba. Nem újkeletű dolog, hogy a lengyel "portéka" kelendő a 21. században, de az irány annyira nem Olaszország volt mostanáig, hogy a legnagyobb olasz foci fanok is valószínűleg megállnának Zbigniew Bonieknél. A célország általában Németország volt, ahol a jobbak a Bundesligában kötöttek ki, míg a többieknek maradt a másodosztály.Visszatérve Boniekre és az utána keletkezett űrre, nem a véletlen műve, hogy alig találkozhattunk lengyel játékosokkal a ligában mostanáig. Az egy dolog, hogy a '90-es években jobbára összefoglalókból vagy magazinokból lehetett követni a Serie A idényeit, és keveset láttunk mindenből; sokkal jelentősebb tényező volt, hogy maga a lengyel futball is bőven vesztett erejéből.

A Boniekkel 1982-ben vb-bronzot szerző Fehér sasok Mexikóba még kijutottak, aztán hozzánk hasonlóan ők is hosszas számolgatásba kezdtek, míg meg nem álltak 2002-nél. Bezzeg ugye mi! A '80-as években a Serie A-ban hat szezont is lehúzó, oda ideális, 26 éves korban érkező Boniek három-három évet töltött el a Juventus és a Roma színeivel. A torinóiakhoz Platinivel együtt 1982-ben odaigazoló Zibi egy scudettót, két Coppa Italiát, valamint egy-egy BEK-t, KEK-et és európai szuperkupát is bezsebelt, hogy aztán a fővárosiakkal is begyűjtsön egy olasz kupát. A teljesség igényéhez szorosan hozzátartozik, hogy a zseni Boniekkel együtt egy másik '82-es spanyol hős, Wladyslav Zmuda is kipróbálta magát akkoriban olaszföldön, de a Hellas Verona és a Cremonese azért nem említhető egy szinten a fentebb tárgyalt másik kettőssel.

Boniek volt az úttörő

Tehát a BEK-győztes lengyel nagy sikerei után nem tudtak betörni a honfitársak az olasz terepre, méghozzá olyannyira, hogy talán csak az Udinesében és a Bresciában több idényt eltöltő Marek Kozminski neve mondhat még ma is valamit az olasz futball berkeiben egykor és manapság is dolgozóknak. Dariusz Adamczuk például azt mondhatja el magáról, hogy az 1993/94-es idényben pár mérkőzésen pályára léphetett az Udinese színeiben, semmi többet.

Nem lövünk nagyon mellé azzal, ha azt állítjuk, hogy a lengyel játékosok felértékelődése és lassú visszaszivárgása Európa top bajnokságaiba, egyenes arányosságban áll futballjuk átszervezésével. Most ott tartunk, hogy az Ekstraklasa egy branddé nőtte ki magát, amelyet az Eurosport 2 is sugároz. (Ha jól tudom, nálunk sajnos nem.) Valamint ezt megelőzően nagy barátaink kijutottak a 2002-es, 2006-os vébékre és tavaly is ott voltak Oroszországban. Lewandowski személyében egy olyan csatárt "termeltek ki", aki világszinten is a szűk elitbe tartozik, s akinek méltó örökösei épp a Serie A-ban játszanak.

Jönnek a lengyelek

A lengyelek beözönlése a csizmába valamikorra a 2010-es évek elejére tehető, amikor Boruc a Fiorentinába igazolt, míg Glik a Palermótól kölcsönben a Bariban tűnt fel. Amikor pedig már Glik liga szinten is meghatározó játékossá nőtte ki magát az Európa-liga 2014/15-ös szezonjában 16 közé menetelő Torinónak, nagyon közel voltunk az invázióhoz.

Azért azt még most is túlzás lenne állítani, hogy Piatekék méltó örökösei lennének Bonieknek, de joggal kijelenthető, hogy a liga húzóemberei közé tartoznak. Az üstökösnél is gyorsabb hírnévre szert tevő csatár mellett Milik és Zielinski említhető egy szinten, de igen csak bővelkedik a bajnokság remek lengyel játékosokból. Az idei szezon például 16 lengyellel - egész pontosan 18-cal, amennyiben idevesszük a lengyel felmenőkkel is rendelkező Rolónt és Dybalát - a fedélzetén indult el, s hogy az élvezeteket tovább fokozzuk: a Chievo - Juventus nyitómeccsen Stepinski be is talált Szczesny kapujába. Közben pedig Jaroszinsky a padról figyelte végig azt, ahogyan a címvédő hosszabbításban harcolja ki a győzelmet.

A Corriere dello Sport lengyelekkel reklámozza a Milan - Napolit

Az eddig is szép számmal rendelkező lengyel kolónia 2018 nyarán újabb tagokkal bővült: érkezett Lukasz Teodorczyk (Anderlecht -> Udinese), Arkadiusz Reca (Wisla Plock -> Atalanta), na és akinek a nevét ugyanolyan nehéz leírni, mint kiejteni: Krzysztof Piatek (Cracovia -> Genoa).

Nem is lehet kérdés, hogy közülük legutóbbi robbant be, aki szinte páros lábbal rúgta rá az ajtót a Serie teljes mezőnyére, elképtelenítve újságírókat, elemzőket, szakembereket. Piateket a Genoa mindösszesen 4 millió euróért vásárolta meg az előző idényben csupán a bajnokság alsó rájátszásába bejutó, ott a 9. helyet megkaparintó Cracoviától. Piatek azonban 21 gólt termelt a krakkói csapatban és ez jó ajánlólevélnek bizonyult. Debütáló meccsén 4-0-al küldték haza a Leccét a kupában, ahol mind a négy gólt ő érte el, köztük hármat is fejjel. A bajnokságot is elemi erővel nyitotta, hiszen az első nyolc fordulóban sorra bevette az ellenfelek kapuját, köztük két meccsen is duplázni tudott. (A genovai hídkatasztrófa miatt a Milan elleni nyitófordulójukat elhalasztották.) Piatek tehát élt, mint hal a vízben, azonban a Genoa szép lassan csúszott vissza a táblázaton és egy hazai vereség a Parmától Ballardini állásába került. Ekkor tért vissza a padra Ivan Juric, akinek a regnálása alatt a lengyel csupán egyszer volt eredményes, de legalább az a Derby della Lanterna volt. De Juric sem zavart sok vizet, hogy aztán a SPAL ellen már Prandelli dirigálja a genovaiakat. Piatek újra magára talált, miközben el is érkeztünk a mercatóhoz és a Milan 35 millió eurós ajánlatához, melyre Preziosinak a nyála is kicsordult.

Talán itt érdemes megemlíteni, hogy mit is nyilatkozott róla egyik első edzője, Andrzej Bolisega, aki a Lechia Dzierzonikownál dolgozott vele:

Egy álomnak tűnik. Van Basten, Gullit, Rijkaard - minden foci rajongót lenyűgözött a játékuk, felnőve őket figyeltem. És most Krzysztof ebben a csapatban játszik, az a gyerek, akit néhány éven át edzettem és aki gyakran az idegeimre ment. Nem volt valami nyugodt srác. Röviden fogalmazva dacosnak mondanám. Nem hallgatott az edzőire, nem érdekelték a szabályok, a saját útját járta, még az edzés is félbeszakadt néha miatta. De mit tudtam volna tenni, amikor ha pályára lépett csak úgy ontotta a gólokat? Velünk edzett, de nem csak a futball érdekelte.

Piatek most ott tart a Rossonerivel, hogy fordulóról-fordulóra dönti meg a Milan házi rekordjait azzal, hogy a góllövéssel cseppet sem hagyott alább. Első hat milanos meccsén kétszer annyi gólt szerzett, mint Sevcsenko (3) és 55 percenként hoz össze egyet, az összes sorozatot figyelembe véve. A klublegenda Gunnar Nordahl rekordját is leseperte, hiszen a svéd klasszisnál is gyorsabb ütemben pakolt be hat gólt az ellenfeleknek, melyhez a Napoli kiejtése is vaskosan hozzátartozik. Lényeg a lényeg: egyelőre óriásit, egy megkockáztatható BL indulást szerzett vele a Milan. Ugyanitt: emlékszik még valaki Higuaínra?

Említésre méltóak a Napoli lengyelei is, akik után a csapat csapatot gyakran becézik Napoloniának is. A déliek hármasa közül Lasicki valószínűleg már nem fog befutni olyan karriert, amilyet Olaszországba igazolásakor remélt: most a Wisla Plockban szerepel kölcsönben. Azonban Milik és Zielinski ebben az idényben alapemberré léptek elő és hétvégén a Parma ellen három góllal segítették csapatukat a 4-0-ás győzelemhez. Milik vasárnap már a negyedik dupláját érte el az idei bajnokságban, de a sikerekhez kellett Ancelotti érkezése és szerkezetváltása is, és hogy a súlyos sérülések messze elkerüljék. Sarri azokban az időkben - kényszerből -, de Mertenst játszatta és a keresztszalag sérülésekből visszatérés után csak epizódszereplő lett a lengyel. Nem az ő hibája volt, a belga egyszerűen klasszis teljesítményt rakott le az asztalra a hamis kilences posztján. Zielinskiről pedig elég annyit tudni, hogy 2011-ben alig 17 évesen beszippanthatta az olasz futball mámoros illatát és ha Kloppon múlna már egy ideje a Liverpool sikeréért küzdene.

Quagliarella is tanulhat lengyelül az öltözőben

Lengyelország "A" kategóriás légiósai mellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Sampdoria szlávjait sem: Genovában Bereszynskit és Linettyt fedezhetjük fel, akikre Marco Giampaolo mester alapemberként számít. Mindkettőjüket kivitték az orosz vb-re, akár csak a téli mercato idején a Fortuna Düsseldorfhoz kölcsönben odakerülő Kownackit is. A '97-es születésű csatár 2017 óta a Sampdoria játékosa, de már egyszeres lengyel bajnoknak és kétszeres kupagyőztesnek mondhatja magát a Lech Poznannal. Kownacki tagja volt annak az U21-es lengyel csapatnak, mely kijutott az ebben az évben megrendezésre kerülő korosztályos Európa Bajnokságra, valamint a kvalifikációs sorozat gólkirályi címét is elnyerte 11 találattal. A lengyel futball fejlődése és szilárd alapokon fekvő utánpótlása itt is megfigyelhető, hiszen eltekintve a két évvel ezelőtti hazai rendezésű tornától, ezt megelőzően 1994-ben vehettek részt U21-es EB-n. Kownackin pedig rajta fogjuk tartani a szemünket ezek után.

Ha egy üzlet beindul

Azok, akik évről-évre szorosan figyelemmel követik a Serie A-t két dologgal szembesülhettek. Az egyik a játékosok úgynevezett kasztba kerülése. Láthatjuk, hogy mennyire nehéz kikerülni az örökös kölcsönfutballista hitvány szerepéből, vagy az egy szezon erejéig a mindig aktuális újoncnál próbálkozóknál. Sokan egyik csapattól a másik középcsapatig vándorolnak, vagy egy nagy gigásznál való megbukás egyenlővé válik a játékos teljes leírással.

Azonban van egy sokkal fontosabb tényező is, mellyel mi magyarok is élhetnénk akár. Ez pedig a nemzetek bajnokságának illetve a honfitársaknak a megítélése az olasz közegbe kerülő légiósok által. Hajrá Schäfer András és Nagy Ádám! Nem kérdés, hogy a szlovák játékosok megjelenítését részben Hamsík berobbanása is elősegítette, vagy hogy Ilicic kellemes megjelenése nyithatta meg az utat a többi szlovénnak. A legenda szerint Ilicicet úgy szúrta ki a Palermo a 2010-es Videoton - Maribor Európa-liga selejtezős párharcban, hogy valójában a magyar klub miatt utaztak el a párharcra. Ilicic olasz pályafutását azóta már ismerjük, jelenleg a Bajnokok Ligája helyezésről sem feltétlenül lemondó Atalanta egyik alappillére.

Josip Ilicic Bergamóban is megállja a helyét

A szerencse pedig úgy látszik, hogy ezúttal a lengyelekre mosolygott rá, de tény, hogy ezért a szerencséért kőkeményen meg is kellett dolgozni. A folyamat pedig nem nagyon fog leállni, legalábbis Marek Kozminski a lengyel futballszövetség elnökhelyettese szerint, aki a Radio Goalnak így nyilatkozott:

Milik és Zielinski góljai után tegnap nagyon elégedett voltam. A lengyel iskolát sok éven át alábecsülték. Zielinski, Milik és Piatek nálunk kapták meg az alapokat, de a szintlépéshez szükség volt a külföldi csapatokra, mivel a lengyel bajnokság alacsony szintet képvisel. Minden évben akad 2-3 olyan fiatal tehetségünk, akik elhagyják Lengyelországot, majd megállják a helyüket külföldön. Ez nagyszerű projekt a válogatott számára a következő 4-5 évre nézve.

Ahogy a fenti példákkal is alátámasztottuk, a lengyel futball rátalált a saját járható útjára, kitaposta azt az ösvényt, amelyen a rendszerük életképes tud lenni. A legnagyobb reménységek kikerülve az Ekstraklasából többnyire megállják a helyüket a top ligákban, vagy az ugródeszkát jelentő, más nyugat-európai ligából végül eljutnak oda. A lengyelek csizmában való megjelenésével végre kialudni látszik az a minket magyarokat beragyogó fénysugár is, mely azt hirdeti, hogy a fineszes magyar futballistának a munkatáborok világával egyenlő lenne az olasz közeg. Ugyanis szláv barátaink most verik rendesen a fejünkhöz a számunkra szomorú hírt: Bundesliga, Serie A; nekik egyre megy.