Írásom középpontjában az a feltevésem áll, hogy az elmúlt öt-hat évben beállt Serie A rend változik (változásnak indult). Aminek én klubszimpátiától függetlenül csak örülni tudok. Azzal, hogy a Juve két 7. hely után sorozatban tudta játszi könnyedséggel nyerni a bajnokságot, elvette a hajrá nyújtotta izgalmakat. Hiszen sokkal jobb egy olyan úszó verseny ahol, a vége nem testhosszakkal, hanem egy benyúlással dől el. A két „csillag” gyűjtő riválisa egyszerre zuhant meg és a helyükre lépő csapatok nem tudtak élni a lehetőséggel. Hiszen rossz volt nézni (na jó, a riválisok kezdetben élvezhették is) a Milánóiak vergődését, lehetett örülni, hogy végre nem a rekord bajnokok küzdenek a bajnoki címért, hanem „kisebb” csapatok, akiknek a múltban már volt egy pár kifejezetten tetszetős szezonja, de éveken át tartó serleggyűjtés még nem.

Decemberben jött a hír, hogy 2018-tól automatikusan négy csapatot kvalifikál az olasz bajnokság. Aminek olasz labdarúgás szeretőként lehet örülni, kelet-közép-európaiként viszont elítélendő döntésnek, az elit ligák és a „többi” liga közötti különbséget mélyítő döntésnek lehet tekinteni. Ezzel a döntéssel véget ért a selejtezők nyújtotta rémálom. Mert ez idő alatt mind az Udinese, Lazio, Roma, Napoli sikertelenül próbálta megvívni a selejtezőt, egyetlen sikeres csapat a Milan volt. Azért ezt egy kicsit ízlelgessük. Lesarkítva és lebutítva azt mondhatjuk, hogy hogyan akarna a fentebb említett csapatok közül bármelyik is a Juve elé kerülni, ha az első komoly „vizsgán” rendszerint és rögtön megbuknak? Lehet itt azzal jönni, hogy szezon eleji forma, vagy erősebb csapatot kaptak, vagy bármivel. De ez mind csak kifogás. Úgy gondolom, hogy ez a rendszerint nyomás alatt való megbukás, az egyik oka annak, hogy nem tudták még csak nagyon megszorítani se ezt a Juventus-t. Jelzésértékű, hogy már az Ibrahimovic, és Thiago Silva nélküli Milan volt az egyetlen, amely sikerrel tudott venni egy selejtezőt. Depay, Wijnaldum, Park Ji-Sung vezette PSV ellen, idegenbeli 1-1 után, otthon egy férfias-magabiztos 3-0-al mutatták meg, hogy ki a fasza gyerek.

Az a plusz, az a rutin, ami ilyenkor kell, megvan egy többszörös BL győztes csapatban. Az ellenfél minden egyes tagja, a vezetőktől az edzőkön és a játékosokon át másképpen viszonyul egy hagyományosan BL menő csapathoz. A tradíciót nem lehet megvenni, hiába költ egy csapat csilli-villi milliókat (PSG, Manchester City), ha nem tudsz átszellemülni, amit az a csapat képvisel. Sokkal nehezebb neked, mint játékosnak történelmet írni, egy olyan helyen, ahol még nem írtak történelmet, mint egy olyan helyen ahol a klubházba belépve, elődjeidre pillanthatsz, van mihez és kihez viszonyítanod. Nincsenek illúzióim, előbb vagy utóbb a töménytelen pénz megtérül (Chelsea, Moratti Inter) ezeknél a csapatoknál, de nem mindegy hogy mennyi idő alatt. Ez a helyzet pár szinttel lejjebb is, a fentebb említett olasz csapatoknál, pont az hiányzott, amit egy gyengébb, de tradicionálisabb klub (könnyebben) megtud lépni. Bár van, amikor ez se megy elsőre (Conte Juventusa a BL-ben).  S lehet legyinteni, hogy PSV-ről volt szó, de korántsem vagyok abban biztos, hogy az Udinese, Lazio, Roma, Napoli kvartett tovább jutott volna, abban meg végképp nem, hogy ilyen simán. Még azt megjegyezném, mielőtt bárki betámad a tavalyi Interrel, hogy az Európa-liga más kávéház, és a tavalyi Inter is más kávéház volt.

4, 9, 17, 7, 9, 4 pont előnnyel nyerte sorozatban a bajnoki címeit

Az előbb is említett és körbeudvarolt Milánói csapatok magukra találása(?) sokat segíthet(ne) a Serie A-nak. Nézőszámok, nemzetközi sikerek, sajtó figyelme, és ami a legfontosabb a bajnokság izgalmát tekintve is. Azzal, hogy az Inter után a Milan is Kínai kézbe került, úgy tűnik megindult egy korszak lezárása. Annak a korszaknak, amikor még az olasz mecénások szórakozóhelye volt az olasz labdarúgás, amikor Berlusconi vagy Moratti leszólt, hogy ki kezdjen, ki rúgja a büntetőt. Ne legyenek illúzióink nem csak a Roma-Milan-Inter lesz itt külföldi kézben, előbb vagy utóbb a több olasz csapat is részben vagy egészben külföldi kézre kerülhet.

Azzal, hogy a Milan az idei nyáron élő FM-et játszott és egy valóban világklasszist tudott szerződtetni, ráadásul az egyik legnagyobb BL-menő riválisuktól, bejelentkezett a Juve kihívók közé. Bonuccin kívül még állítólag egy másik sztár is jönni fog a pálya másik végébe. S ha ez a sztár csatár valóban bejön, akár már idén kihívói lehetnek a Juventusnak. Az igazolások végszáma 12-13 fő körül lehet, ami rengeteg. Pozitívum viszont, hogy legtöbbjük hamar Montella rendelkezésére állt. Biglia a liga egyik legjobb középpályása, a két szélső hátvéd beadni is tud, Kessie meg már tavaly megmutatta, hogy kilenc tüdeje van. Tudatosabb és megfontoltabb igazolásoknak tűnnek, mint amit az Inter mutatott az elmúlt években. Pozitívum és akár negatívum is lehet Montella megtartása. Végre nem új edzővel vágnak neki a szezonnak. Allegri óta Seedorf, Inzaghi, Mihajlovic, Brocchi is volt vezetőedző, sőt beugróként még Tassotti is. Montellával amíg a csapat nem pukkadt ki (januárig), aránylag tetszetős, de ami még fontosabb tudatos játékot játszott a Milan. Több fiatal is nála (és Mihajlovicnál) épült be a csapatba. Sikerült a bajnokságban és a Szuperkupában is megfogniuk a Juvét, ami a csapat keretét tekintve nagyon nagy szó. Én személy szerint okos húzásnak tartom a megtartását. Az igazolások is szemmel láthatóan az elképzeléséhez igazodva történnek. Negatívum lehet, hogy, lehet túl nagy lesz rá ez a nadrág, aztán lehet, hogy a végén zakókkal távozik. Komoly kérdések merülnek fel vele kapcsolatban. Elbírja-e majd ezt az öltözőt? Képes lesz-e megfelelően rotálni a több front miatt? Tud-e (és sikeresen) változtatni a 4-3-3-on?

Az Inter most a Milanhoz képest ellentétes utat jár be. Kevés igazolással, de egy nagy név edzővel próbálja utolérni magát. Bár hozzá kell itt tenni, hogy még több név is beeshet augusztusban. Egy nagyobb név szinte biztosan. Sokan a közröhej tárgyának tartják az Intert, amiben van is némi igazság. Azonban ne feledjük, ugyanígy tartották közröhejnek 10-11-es és a 09-10-es Juventust. Ott se igazán ültek az igazolások, Krasic, Elia, Jorge Martinez, stb. Még az egyik legkomolyabb név Matri volt. Ők is kitudtak mászni a veremből. Bár az Inter véleményem szerint (bátran állítom, hogy sokak szerint) mélyebben van, mint az akkori Juventus. A pénztárcája ellenben mélyebb a mostani Internek, mint az akkori Juventusnak. Ez a nevetségesnek tartott Inter viszont surranó pályán akár komoly meglepetéseket is okozhat, úgy, mint az akkori Juventus. Spalletti keze alatt sorra nyerték a felkészülési meccseket és a sajtó se csinál körülöttük akkor cirkuszt, mint tavaly vagy tavaly előtt. Spalletti itt végre megkaphatja az általa kért játékosokat, a Romával ellentétben. Már a mostani keret se rossz. Lásd csak azt az Intert ami Pioli keze alatt játszott kezdetben. Tavaly például Joao Mario érkezése után sokan dobogót kiáltottak. Sabatini személyében egy komoly tapasztalattal és respecttel rendelkező vezető került az igazolásokért felelős székbe. Kockázat maga Spalletti lehet, hiszen a Romával hiába dolgozott tisztességesen előbb az Inter majd a Juventus dominanciáját nem tudta megtörni. „Héctor Cúper-szerű” örök második lenne? Bár az Internél most „csak” az első néggyel is elégedettek lennének. Kockázatos lehet még az öltöző is, hiszen tavaly is el tudtak fogyasztani 2 edzőt és egy Európa-liga helyet. Bár ahol Icardi csapatkapitány lehet…

Az idei nyár egyik legérdekesebb csapata a Roma. Amely megszerzett egy tehetséges edzőt és egy tehetséges transzfergurut. Di Francesco a Sassuolónál pofás kis középcsapatot rakott össze, látványos focival. Monchi remekül igazolt a Sevillánál és egy állandó európai résztvevő csapatot rakott össze minden évben, annak ellenére, hogy állandó jelleggel érte veszteség a csapatot. Ami nagyon szép és jó dolog. A kérdés itt nem Monchi személye hanem, hogy a Roma milyen utat akar járni? A Sevilla (és Roma) szerű szimpatikus, tűz közelében ott lévő csapat akar lenni (maradni). Vagy fel akar nőni a feladathoz és nagy vad módjára elkezd viselkedni. Értem ezalatt a nevek megtartását, és a nevek igazolását is. Mert ez a dobogós dolog úgy tűnik most már nem lesz annyira „egyszerű”. Ha nem lenne most a Milannál vagy az Internél kimeríthetetlen lóvé, és Bonucci úgy mondja be, hogy távozni akar, vajon képes lett volna rárepülni a Roma?  Ahhoz, hogy valaki most megdönthesse az öreghölgyet, férfinak kell lenni. A Roma képes-e az lenni? Hiába a tavalyi elképesztő pontrekord, ha idén megint elviszik a legjobbakat és minőségben csak a foltozgatás megy. Ahhoz, hogy a Roma kilépjen az árnyékából, erre képesnek kell lennie. Igazolásaik eddig nagyon tudatosak, tapasztaltabb (Kolarov, Gonalons) és fiatal már bizonyított tehetségek egyvelege (Defrel, Pellegrini, Karsdorp). Egyik távozó se a csúcs játékosa a Romának. Hiába volt nagy szezonja Salah-nak nem hiszem, hogy sokkal többért el lehetett volna passzolni és azt se hiszem, hogy nem pótolhatatlan. Rüdiger-t meg végképp pótolható kategóriába tenném. Az már más elvi dolog, hogy megint a kezdő csapatból lett elvíve játékos. S megint arról szól a nyár, hogy kivel lehet pótolni a már távozót. Arra rámehet az egész szezon, ha ne adj isten, augusztusban elmegy Manolas, Strootman vagy Nainggolan. Látványban rendben lesz Di Francesco alatt is a Roma. (A zseni) Totti adta nyomást se kell elviselnie, se neki se a többieknek. Még csatár mindenképpen fog beesni, ha már több távozó nem lesz és a csatár is nagyobb minőséget képvisel, mint Salah, akkor sok örömben lesz része a Roma drukkereknek.

No Party?

Folytassuk az elmúlt évek legjobb olasz csapatával, a Juventusszal. Jelenleg (vagy eddig?) a Juventus az egyetlen csapat, amely nemzetközi szinten képes valamit mutatni és ott van a Top-top csapatok mögött. Messziről jöttek, de 10 év alatt elérték azt, hogy ha nem is top favoritok, de BL esélyesek tudnak lenni. Akkora gazdasági különbséget építettek fel, hogy tavaly a második és a harmadik helyezett ellenfelük két legjobb játékosát szemrebbenés nélkül meg tudták venni. Ha beragadnak, kezdésnél az se okoz akkora gondot nekik, hogy szezon utolsó meccsein aggódniuk keljen a bajnoki címért. Az hogy annyira mély a keret, hogy az olasz kupát is zsinórban tudják behúzni, mindezt úgy, hogy Bajnokok Ligája döntőket játszanak. Elképesztő. A Bayern szintű egyeduralom szerintem szépen a végéhez ér. Mert ez a csapat noha erős, de csak az elmúlt 20-25 évben lehetne mondani, nem egy, erősebb Juventus-t. Emiatt fenn áll az önámítás veszélye. Az, hogy sokkal erősebbnek képzelik a csapatot, mint amilyen szinten van. Ez a teljesítmény természetesen kalap megemelő, de a többi csapat kritikája is. Hogy míg az eddigi kihívóknak az is kihívást jelentett, hogy a Bajnokok Ligájába selejtezőn bejussanak, addig a Juventus két BL döntőt játszott és mindkétszer kiejtette az egyik spanyol gigászt, hogy aztán a másik spanyol gigász a döntőben megverje őket. De ez inkább Allegri érdeme, mintsem a keret erejéé. Mert ennek a Juventusnak a kerete Serie A-ban kifejezetten erősnek számít, de Európában legalább 4-5 csapat is erősebbnek tűnik első blikkre. S most olaszhonban is úgy látszik, nem két csapat ellen kell majd versenyezniük, hanem több ellen. Hosszú évek után úgy tűnik, kihívás lehet nekik a hazai bajnokság is. A keretben egyre több az idősebb játékos (Marchisio, Khedira) a védelem elöregedőben (Buffon, Barzagli, Chiellini, Benatia, Lichtsteiner) ráadásul ezek a játékosok igen sérülékenyek is. Kérdéses, hogy mi van, ha egyszerre többen is lesérülnek közülük? A fent említett játékosok közül egyszerre, (jelen állás szerint) többen is a kezdő tagjai lennének. A 2000-es évek végi Milan megmutatta, hogy milyen két véglete létezik annak, ha egy csapat magja rutinos vén rókákból áll. 2007-ben BL-t nyertek a „nyugdíjasok” 2008-ban meg UEFA kupa indulók voltak. Bár az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy azt a csapatot kifacsarta a Világkupa, és pénz se volt arra, hogy minőségben frissítse a keretét. Ez a Juventusnál nem áll fent. De mindenesetre, ha nem is idén, de a jövőre nézve elég kockázatos, hogy közel egyszerre eshet ki szinte a komplett védelem.

A védelem közepe egyelőre nem tudjuk, hogy 3 vagy 2 főből fog-e állni. De a sérülékenységükben és a bolygók kedvezőtlen állása szerint akár az is előfordulhat, hogy Rugani és vagy egy/kettő újonc vagy egy/kettő ifista kezdhet. Ha ez rossz pillanatban történik, akkor bukhatják a teljes szezont. Figyelmeztető jel, hogy eddig az összes komolyabb felkészülési meccsen kaptak gólt. Az eddig a csapat legfontosabb és legbiztosabb pontjától ez nagyon súlyos kritika. Jelenleg Bonuccit nem tudták megfelelően pótolni és több mint valószínű, hogy nem is fogják tudni. Ha egy szezont is húzott le és inkább a támadásban kulcsszereplő Dani Alves távozása is érzékenyen érintheti ezt a csapatrészt. De Sciglióban ugyan motoszkál valami, de támadásban sohase lesz egy Dani Alves, beadásai szörnyűek és képes bealudni meccs közben is.  A középpálya az elmúlt években több nagyágyút is veszített, és nem is elég mély, ha a védelem nem muzsikál majd olyan jól, mint amit megszoktunk tőlük, akkor abba nagyon könnyen ez a csapat rész roppanhat bele. Allegri hamarabb fogja beáldozni a védekezés oltárán ezt a posztot, ha nem érkezik/nek megfelelő minőség. S akkor jöhet a Milánóban látott „elől majd megoldják valahogy” játék. Mert a mister jobban ért az ellenfél játékának a megfojtásához (Milan-Barca 2-0), mint a szemet kápráztató játék felépítéséhez. A szélsők tekintetében mennyiségben és minőségben is megvan a csapat. Bernardeschi érzésem szerint nagyon beválik és Higuaín is megrugdossa a magáét. Allegri szerepében is ott a kockázat, bármekkora zseni is. Már tavaly lehetett olvasni olyanokat, hogy az öltözőben megvannak a saját harcai a játékosaival. Elvileg a renitenseket eladta a klub, ha idén sokkal szorosabb és kiegyensúlyozottabb lesz a szezon és akkor kezdenek fellépni ellene az könnyen végzetes lehet. Emellett (még) ha a szezon közben kell taktikát váltani, még a végén magára dől a ház, ugyanúgy, mint anno a Milannál. Az allegris hagyományosan rossz szezonkezdés is buktatókat, akár a fentebb említett helyzetet teremtheti, kihívó meg idén már több lesz. Eddig a klub előnye volt a meseszerű történet, amit létrehoztak Marrottáék. Marrotta varázsa eltűnőben, az a nimbusz, amit felépített az széttörőben. Az eladás nem nagyon megy neki, és ha a Milan és/vagy az Inter anyagilag ennyire erős lesz, akkor bizony jobban oda kell majd figyelniük, különben azok a tízmilliók igencsak hiányozni fognak, egy esetleges ellenük folytatott licitháborúban. Marottával szemben egyre türelmetlenebbek a szurkolók, ami könnyedén a viszályává válhat. Egyszóval gyülekeznek a sötét felhők Torino felett, és még azt se tudjuk, hogy a (már megint) elbukott BL döntő milyen, általunk nem ismert sebeket hagyott.

Ekkor még nagy volt az öröm. Bonnucci nélkül is az lesz?

Végezetül szerintem ennek a nyári forgatagnak a legnagyobb győztese az a csapat lesz amelyikről a legkevesebbet szólnak a hírek. Ez pedig a Napoli, és könnyen lehet, hogy ők törik meg a Juventus hegemóniáját. Erre megvan minden lehetőségük. Komolyabbnak érzem a bajnoki cím elhódításának a szándékát, mint a Romának, szemmel látható, hogy De Laurentiis egyben akarja tartani most a csapatot. Ez pedig megtérülhet, mert már a tavalyi csapat is erős volt és hozzájuk jöhet egy teljes szezonos Millik. Növelve a stílus és a felállás adta variációs lehetőségeket. Már a múlt szezonban is fantasztikusan muzsikált a támadó soruk (tavaly 94 gólt szereztek). Középpályán Hamsíkon kívül klasszikus értelemben vett klasszist nem nagyon lehet találni, de tele van fiatal (Rog, Diawara, Zielinski) és alulértékelt játékosokkal (Allan, Jorginho), akik már minimum egy éve együtt fociznak, és bármikor bennük van, hogy nagyot dobbantanak. A kulcskérdés viszont a védelem, annak is a közepe, ez a Napoli leggyengébb posztja. Ha ide jönne minőségi változás, akkor, ez a csapat valóban a bajnokság egyik fő esélyes lehet(ne). A csapat legerősebb pontja Sarri mester, aki megreformálta a Benitez féle csapatot, túlélte Higuaín távozását, sőt Millik sérülésénél se esett kétségbe, megtalálta Mertens legideálisabb posztját, ami mintegy puzzle darab úgy illett a csapatba. Real ellen több szerencsével akár meglepetést is okozhattak volna. Sarri a régi vágású olasz edzőket idézi a cigistől, melegítőstől, mint tudjuk azok a régi vágású olasz edzők az 50-es éveik végére értek el a legnagyobb sikereiket. Mást se említsek Lippi pont ennyi idős volt mikor világbajnok lett. A támadóhármas, mint ahogy láthattuk az utolsó fordulóban, ha elkapja a fonalat, megállíthatatlan. A közönség is az egész csapat mögött. A Nizza ellen lendületet vehetnek az egész szezonra, mert egy sikeres szezon kezdés komoly gátakat szakíthat át a lelkekben. Állítom, hogy ha ez a csapat meg tudja ugrani a saját korlátait, akkor nagyon sok mindenre képes lehet.

Régi idők focija

Arra még nem vennék mérget, hogy a Juventus biztosan nem lesz bajnok, de hogy idén jobban meg fogják izzasztani arra igen, két szezonon belül meg biztos vagyok benne, hogy megtörik a mára nyomasztóvá váló fölénye. A fentebb nem említett csapatokban nem érzem, hogy esélyük lenne bármilyen szinten is beleszólni a Juventus dolgába, így róluk most e miatt nem ejtettem szót.  A Bajnokok Ligája mindhárom(?) résztvevő csapat eredeti terveit felboríthatja, akár egy váratlan kieséssel, akár egy tovább elhúzott sorozattal. A Milánói csapatokban is ott motoszkál a potenciál és ki gondolta volna két hetedik hely után, hogy az a Juventus bajnok lesz? Kellett Conte zsenije is, de honnan tudjuk, hogy más zsenit nem tartogat ez a bajnokság számunkra (lásd a Milannál megbukó Allegri esetét)?  Még ez a hónap is megváltoztathatja a számításaimat, számításainkat. Épp ezért ezt az iromány egy szezon előtti vitaindítónak szánom.