Ki ne emlékezne a kiváló spanyol játékosra, aki korának egyik legjobbja volt, egészen addig, amíg horror összegért nem vásárolta meg, a már erősen csőd közelében lévő Lazio a kétezres évek közepén? Mendieta jött, és semmit nem mutatott, sokan a mai napig úgy emlékeznek rá, mint a Serie-A valaha volt legrosszabb igazolására, ár/érték arányban. Viszont az olasz klubok azóta is tudtak nagyon sok pénzért, nagyon gyenge játékosokat igazolni, most megnézzük, hogy az elmúlt néhány évben, kik voltak a legnagyobb melléfogások, és ti eldönthetitek, hogy kié legyen az Arany Mendieta-díj!

Jorge Martinez

2010 nyarán igazolta le őt a Juventus, 12 millió eurót fizetett a játékjogáért, ami egyrészt akkor még jóval több pénznek számított, másrészt a Cataniatól érkező szélső 14 meccsen lépett pályára a történelmi mélyponton lévő zebráknál, ezeken gólt nem szerzett. Valós képességeit jól mutatja, hogy a gyenge szezonja után a Juve rögtön kölcsön adta. Előbb a Cesenahoz (13 meccs, 0 gól), aztán Kolozsvárra került, ahol egyáltalán nem lépett pályára, onnan egyből tovább a B ligás Noavara-hoz, ott már játszott, igaz csak egyetlen egy meccsen, végül hazájában a Juventud csapatánál fejezte be a karrierjét, ott két év alatt 17 bajnokin 1 gól jutott neki. Ennek függvényében szinte érthetetlen, hogy a Catanianál miért tudott egészen jól szerepelni, ugyanis három szezon alatt 23 gólt is szerzett!

Andrea Bertolacci

2015-ben, miután Gallianiék lemaradtak Kondogbiaról (spoiler veszély, róla is lesz még szó), muszáj volt igazolniuk egy minőségi középpályást, már csak a szurkolói népharag miatt is. Minőségi középpályás ugyan nem érkezett, de Bertolacci igen, akiért 20 millió eurót adtak a Rómának. Bár a Genoanál nem volt rossz az olasz középpályás, a Milannál igen csak nagyot bukott. Két év, 41 meccs, 2 gól: ennyi jutott neki a rossonerinél, most visszatér a griffekhez. Azért is lehetett fájó az érte kifizetett 20 millió euró a Milan számára, mert az még a kínai korszak előtti, ínséges időkben zajlott. Ahhoz képest meglehetősen felejthető teljesítményt nyújtott Bertolacci.

Juan Iturbe

A hülye igazolások versenyében a Roma sem akar lemaradni az északi nagyoktól. 2014 nyarán 24.5 millió eurót fizettek a Hellasnak Iturbe játékjogáért, és valószínűleg ezt a cselekedetüket azóta is bánják. A kifejezetten kontrákra játszó, és rendkívül lelkes újonc Hellasnál remek szezonja volt, 33 mérkőzésen 8 gólt és 4 gólpasszt ért el. A római kaland viszont nagyon nem jött be neki. Első évében még csak-csak játszott (1385 perc, 2 gól, 1 gólpassz), ezután viszont jöttek a kölcsönadások. Előbb Angliába ment, majd tavaly a Torinohoz, de egyik helyen sem tudta megváltani a világot. Valószínűleg soha nem fogja már visszahozni az árát ő se…

Gabriel Barbosa „Gabigol”

Talán ez még korai, de ha egy játékosért egy csapat ad 29.5 millió eurót, akkor a szurkoló minimum elvárná, hogy az a játékos legalább időnként pályára lépjen, és ha egy csatárról van szó, akkor néha-néha eredményes is legyen. Gabigolnak ezek a dolgok nem igazán jöttek össze. Első Interes évében 113 percet kapott, és egy gólt szerzett. Mondjuk, ha innen nézzük, akkor egész korrekt ez a gól/perc mutató. Talán az eddigi versenyzők közül ő a egyetlen, aki még javíthat, de elég komoly forma javulásra lenne szüksége ahhoz, hogy ne flop igazolásnak számítson. Lám-lám nem mindig éri meg csillagászati összegért megvásárolni, a teljesen komolytalan brazil liga aktuális csodagyerekét.

Goeffrey Kondogbia

Az Internél az elmúlt években versenyszerűen űzték, a nagyon drágán, nagyon rossz játékosok leigazolását. Kondogbia nagyon drága volt és az árához képest semmit nem mutatott. Nem kevesebb, mint 36 millió eurót fizettek érte, ahhoz képest tegye össze a kezét, aki fel tud idézni tőle öt jó meccset! A hírek szerint idén nyáron a Valencianál köthet ki, akik 10-13 millió eurót adhatnak majd érte. Anyagilag óriási bukás ő is.

Marió Gomez

Miután 2013 nyarán Jovetic, Ljajic és Toni is távozott Firenzéből, létszükségletté vált, egy minőségi támadó leigazolása. A választás Gomezre esett, akiért 15.5 millió eurót fizettek a Bayern számára. Senkinek nem kell bemutatni a német center, a bajoroknál egészen Mandzukic érkezéséig elsőszámú támadónak számított, és ontott a gólokat, azonban Firenzében eléggé ráfaragtak az ő leigazolására. Egy súlyos sérülés sem segítette a helyzetét, két szezon alatt 29 meccsen 7 gólt szerzett, ami után előbb kölcsön adták a Besiktasnak, majd mindössze 1 millió euróért eladták őt a Wolfsburgnak. Törökországban gólkirály lett, a németeknél pedig tolt egy korrekt 16 gólos szezont. Gyakorlatilag karrierjének az egyetlen negatív helyszíne lett a Fiorentina, mindenhol máshol ontotta a gólokat, de nem hiszem, hogy ez vigasztalást nyújt a violák számára.

Nikola Maksimovic

Talán még ez is picit korai, de úgy néz ki, hogy a nápolyiak nem igazán jártak jól a szerb védővel. Tavaly nyáron hosszas huzavona után 5 millió euróért kölcsön vették, kötelező 20 millió eurós kivásárlási záradékkal a torinóiaktól. Sarri viszont egyáltalán nem számított a szerb védőre, nyolc bajnokin és kettő Bajnokok Ligája találkozón lépett pályára: alighanem egy foghúzással egyenértékű fájdalom volt az, mikor idén nyáron kifizették érte a maradék 20 millió eurót a Torino számára. Ha most eladják, akkor az anyagilag egészen biztosan bukó project lesz, viszont arra sincs túl nagy esély, hogy Sarri megbontaná az amúgy jól működő Koulibaly-Albiol kettőst, a bizonytalan szerb védő kedvéért. Nehéz lesz a Napoli számára győztesen kijönni ebből a szituációból.

Természetesen a listára bőven fértek volna még nevek, ám próbáltam olyan játékosokat keresni, akikért egy valag pénzt fizettek, hogy aztán ezért cserébe semmit ne mutassanak és ingyen, vagy óriási anyagi bukással távozzanak klubjuktól. Szerintetek kié legyen az Arany Mendieta-díj?