Először is köszönjük szépen, hogy a rendelkezésünkre állsz. Vágjunk is bele!

1.Mennyire volt nehéz meghozni azt a döntést, hogy ilyen fiatalon kimenj külföldre, egy idegen környezetbe?

• Igazából két éve jött ez a megkeresés, akkor voltam 16 éves és a Vasasban játszottam. Nagyjából akkor döntöttem el, hogy én tényleg focizni szeretnék. Addig is úgy voltam vele, hogy jó-jó foci, de a szüleim az iskolát preferálták inkább, persze emellett a sportban is támogattak. Viszont addig még nem volt bennem eldöntve, csak miután láttam, hogy igen, tényleg jó vagyok benne. Aztán amikor jöttek a válogatott felkérések, jött a Unitedes próbajáték, majd sorra következtek a próbajátékok, éreztem, hogy megy ez nekem, de emellett a sulit se hagytam el. Végül rájöttem, hogy ezt szeretném csinálni. Nehéz döntés volt, de úgy érzem muszáj volt meglépni, hogy egy kis esélyt adjak arra, hogy belőlem valaha bármi is lehessen.
• Úgy éreztem, hogy otthon tudnék még fejlődni, de amit tudtam kihoztam az otthoni fociból. Ott megtanultam amit lehetett, egy millió kapus edzőm volt, minden csapatban tudtam mást és mást ellesni. Szerintem ott kihoztam belőle a maximumot, és 16 évesen kötelező volt ezt meglépni. Eleinte viszont nagyon rossz volt, sokszor egyedül voltam, néha most is vannak ilyen napok, amikor sajnos elég szomorkás a dolog. Főként amikor esik az eső. Ebből a szempontból jobb, hogy Olaszországba, Genovába jöttem, itt kevesebbet esik az eső, nem olyan szomorkás, mint mondjuk Angliában. Többségében azért jól érzem magam. Persze vannak itt is barátaim, de leginkább a család, barátok, ők hiányoznak. Összességében azért jó itt.

2.Mi az ami a legjobban hiányzik otthonról? Milyen gyakran jársz haza?

• Legjobban az hiányzik, hogy otthon legyek. Oké, hogy itt vagyok és szereztem új barátokat, de mégse ugyanaz mint ami otthon volt, hiszen otthon vannak 10 éves barátságaim. Az otthoni grillezés, a kaja, főként amit anya főz, az nagyon hiányzik (nevet). Meg hát nem ugyanaz a kettő. Hozzá kell szokni, ehhez kellett kb 1-2 hónap, sőt lehet, hogy valakinek több időre van szüksége. Általában 3 havonta megyek haza, egy hétvégére, karácsonykor 2 hetet otthon vagyok. Nyáron elég hosszú a nyári szünetünk és olyankor anyáék jönnek hozzám ki néhány napra.

3.Ha jól értesültem, magántanuló vagy. Mennyire hátráltat ez téged a labdarúgásban?

• Igen, magántanuló vagyok. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy évet jártam otthon egy német nemzetiségű gimnáziumba, ami elég erős iskola, talán az egyik legjobb német nyelvből otthon. Most pont leraktam a középfokú nyelvvizsgám belőle. A magántanulás viszont egyáltalán nem hátráltat, pont ez a jó benne, hogy sportolóknak van kitalálva. Nekem délután vannak edzéseim, azaz heti 7 általában. Reggel 8 körül felkelek, és kb délig tanulok magamban. Esetleg ha valamit nem értek, akkor felhívom az osztálytársaim, vagy netán magántarokkal haladok külön az anyaggal Skypeon. Valójában ez egy nagyon kényelmes dolog, nekem jobban is megy most így a suli, mint amikor bejártam.

4.Egy korábbi interjúban említetted, hogy jól megy az olasz nyelv. Azóta sikerült e már az olasz középfokú nyelvvizsga?

• Igen az olaszt elég jól elsajátítottam. Most vagyok itt második éve, igazából nincs amit ne értenék meg. Nyilván, amikor a doktort megkérdezem, mi történt a porcleválásommal, akkor azt nem annyira értem, de folyékonyan beszélek olaszul, nincs semmi bajom vele, ezen kívül elég jól mennek a dolgok. Még nem raktam le a nyelvvizsgát, mert úgy tanultam olaszul, hogy hallás után, nem könyvből, mint pl az iskolában, ezért a nyelvtanomban lenne pár hiba, vagy az írásban, de a beszédkészségem az teljesen jó. Jövőre tervezem lerakni a nyelvvizsgát abból is. Visszagondolva, fél év után már mindent értettem, tudtam beszélni, egy év után meg már minden simán ment, és ezzel nem volt gondom sosem.

5.Mi a legnagyobb különbség az itthoni, és a kinti mentalitás között? Mennyivel másabbak az edzések, mi kapja a legnagyobb figyelmet?

• Szeretem ezt a kérdést.. Nem tudom, mindenki ugyanazt mondja, én már nem igazán emlékszem mi volt otthon. De, hogy egy példát mondjak: Otthon edzés végén nálunk a kis játék, az sosem működött, mert vagy mindenki bohóckodott, vagy mindenki vérkomolyan vette és elkezdtek anyázni, rugdosódni. Itt ha ilyen van, és meglátja az edző, hogy egymást szidjuk, akkor lefújja az edzést, és beküld mindenkit az öltözőbe, utána nem szól hozzánk. Itt fegyelem van. Egyébként meg nem nagyon tudok erre a kérdésre válaszolni, nem is nagyon szeretek.

6.Mi kell ahhoz, hogy az utánpótlásban jó kapus légy, és mi kell ahhoz, hogy felnőtt szinten is jó hálóőrnek számítsál Olaszországban?

• Nálunk nagyon ki van hangsúlyozva a beadásokra való kijövetel. Olaszoknál elég sok elvárás van a kapusok felé. Leginkább az, hogy mint egy kapus, nagyon jónak kell lenni. De itt úgy érzem lábbal nem kérnek tőlünk semmit. Én őszintén szólva nem vagyok jó lábbal, de a többiek a csapatomból még annyit se tudnak megcsinálni mint én. Viszont én se számítok jónak lábbal, ez az ami érdekes ebben.
• A beadások vetődések fontosak például. Viszont itt külön kapus iskola van. Minden centiről-centire be van tervezve. Átállítják az agyad teljesen erre a kapusiskolára. Ha gurul feléd a labda, a kezedet, lábadat, fejedet, testedet, mindent beállítanak. Kellett egy jó 3-4 hónap hogy átvegyem ezeket a mozdulatokat, mozgásokat. Nem az van, hogy azt kell csinálnod, ami természetesen jönne, hanem még pl a  vetődéseknél is, minden egyes centiméter meg van tervezve ebben a kapus szakmában. Ha kivédted, akkor is előfordulhat néha, hogy lebasznak amiatt, hogy hogy vetődtél el. Kicsit hátrafelé vetődtél, nem előre, a testsúlyod rossz helyen volt, jobban felemelted a lábad.. Egyszóval  nem elég csak kivédeni, hanem úgy kell, ahogyan azt ők megmondják.

7.Hogyan készülsz fel egy mérkőzésre? Van e valamiféle babonád, furcsa szokásod?

• Van babonám igen, amit minden meccs előtt megcsinálok. Amikor elkezdődik a mérkőzés, odafutok a kapumhoz, és a felsőléc közepét 2x megütöm, aztán a mezőnynek szemben állva, 5 ilyen „magas térdemelést” csinálok. Ezt góloknál is megszoktam ismételni. Kicsit hülyén hangzik tudom, de hát ez van (nevet). 

8.Amikor a felnőtt kerettel edzhettél, hogyan fogadtak a sztárok (mint pl Quagliarella, Zapata, Gastón Ramirez), miket tudtál tanulni a nagyoktól? Beszélgettél e Vivianóval?

• Ez úgy néz ki nagyjából, hogy először odamész, csöndben vagy, ők sem szólnak hozzád. Eltelik egy kis idő, majd elkezdenek neked szabadokat rúgni edzések után, elkezdenek jófejkedni, hülyéskedni veled, hogy ha látják rajtad, hogy olyan a hozzáállásod. Valójában nem is kell nagyon jól teljesítened, ha érzékelik rajtad azt az akarást, a tüzet és, hogy nem szarsz az egészre, már akkor odamennek hozzád és jóarcok lesznek veled. Te is odamehetsz hozzájuk segítségért, és így is kialakulhat a kapcsolhat. De ismétlem az első két hétben általában nem szólnak hozzád. Utána elkezdesz beilleszkedni, mint minden új csapatba, ahova mész mondjuk. Ott is hasonlóan megy ez, nincs is igazából különbség e tekintetben.

9.Hogy érzed, mi a legfőbb erősséged, és mi az, amiben még van hová fejlődnöd?

• A legfőbb erősségem, sokaktól hallva az, hogy mint egy hagyományos kapus, a „kapus részt” jól ellátom (kijövetelek, védések, szögzárások, ziccerek). Úgyhogy ezen szempontok alapján jónak számítok. Viszont a lábbal való játék, és a helyzetfelismerések nem igazán mennek. Például mikor kell kiívelni, mikor kell kicsiben lejátszani a társammal. Ez leginkább a meccshiánynak köszönhető Illetve a meccsszituációk felismerése, mikor kell sürgetni a csapatot, mikor kell megnyugtatni, ezekben vannak hiányosságaim, meg persze lábbal kell fejlődjek.

10.Látsz e arra esélyt, hogy a jövőben Te is Serie A kapus legyél?

• Látni látok rá esélyt, csak nem feltétlen a közel jövőben. Jövőre valószínűleg az U19-et fogom végig védeni, és az az év nagyon sok mindent fog meghatározni. Ha az az év jól sikerül majd, akkor bármi megtörténhet, ha rosszul sikerül akkor is lehet, de úgy már kevesebb esély van rá, a jövő év rendkívűl meghatározó lesz ebből a szempontból. Abban azonban biztos vagyok, hogy előtte el kell majd menni egy gyengébb osztályba, egy gyengébb bajnokságba, hiszen egyből nem lehet a Serie A ba menni. Tíz évente egyszer van olyan, hogy egy játékos az utánpótlásból egyből fel tudjon kerülni a Serie A-ba, még otthon az NB1-ben sincs erre nagyon példa, hisz ez majdnem lehetetlen.
• De persze 20-21 évesen szeretnék már a Serie A környékén lenni, akár a Serie B-ben is, hiszen az is jó hely lenne. A felnőtt focihoz kell elsősorban alkalmazkodni egy gyengébb szinten, és szép lassan kell megmászni az egyes lépcsőfokokat.

11.Kiket tartasz jelenleg a bajnokság legjobb portásainak?

• Idén ugye nem én védtem, hanem a kapustársam, aki 99-es, azaz idősebb mint én. Egyedül őt láttam magasan kiemelkedni ebből a bajnokságból. Az biztos, hogy lábbal gyenge, de szinte mindent kivédett. Oké, volt hogy bakizott, meg hülyeséget csinált, de ez benne van. Összességében nagyon sokat köszönhet neki a csapatunk, hogy bent maradtunk. Bevallom őszintén, nem nagyon szeretem, de el kell hogy ismerjem, nagyon jó volt idén. Amikor nem kellett volna, akkor is jól védett „sajnos” és emiatt nem tudtam lehetőséghez jutni mellette.
• Talán az Atalantának vannak még jó kapusai nagyon, esetleg a Genoáé is ide sorolható. A mi litván kapusunk viszont kiemelkedett a mezőnyből, őszintén nem nagyon láttam hozzá hasonlót. Mondjuk csak akkor, amikor volt is kedve játszani, és odakoncentrált. Különben amikor nem volt ott fejben, akkor jött a hülyeség, és a baki. A többi kapus egy átlagot hozott, nem voltak extrák. Sőt, akadt még 1-2 nagyon furcsa kapus, aki nem is értem mit csinál mondjuk egy Sassuolóban, vagy egy Hellas Veronában...

12.Mi az, ami miatt Buffon lett a kedvenc kapusod?

• A személyisége miatt, és hogy ilyen öregen is tudott magas szinten játszani. Az is tetszett, benne hogy lábbal ő sem volt extra, sőt, szerintem lábbal elég szar volt (nevet), de mégis letudta hozni a bajnokikat, BL meccseket gond nélkül, egyszerűen nem színezte túl. Amikor meg védeni kellett akkor tette a dolgát, és védett. Most már sajnos kicsit öregebb, ezáltal lelassult, már nem olyan jó, mint volt, így már annyira nem is tetszik a játéka. De a régi Buffont egyenesen imádtam.

13.Nemrégiben szó volt róla, hogy a válogatottnál nem vesznek annyira számításba. Ez azóta változott e, beszéltél e a szövetségi kapitánnyal erről?

• Igen, ez tavalyi téma ez a válogatott. Idén behívtak kétszer is, csak hát az a baj, hogy idén ugye nem játszottam sok bajnoki meccset, és csodák pedig nincsenek. Ha nem játszol, - főleg kapusposzton – akkor nem fogsz tudni parádézni a meccseken. A kötelezőt lehoztam most a válogatott mérkőzéseken, de én is úgy érzem, hogy nem sikerült meggyőznöm a szövetségi kapitányt arról, hogy én legyek az első számú kapus. Azt viszont szeretném, ha jövőre én védenék, ehhez viszont itt a Sampban állandó játéklehetőséghez kell jussak. Ha ez meglesz, akkor úgy érzem, hogy sokat fogok tudni fejlődni, és ki fogok emelkedni a többiek közül. Ez jelenleg még nem sikerült,de ettől függetlenül még türelmesnek kell lenni. Annak viszont nagyon örülök, hogy meghívtak, remekül éreztem magam, és hát várom a további lehetőségeket majd.
• Az lehet, hogy edzéseken szép és jó minden, de amikor eljön a meccs, akkor ott a meccshiány, a rutintalanság, a válogatottnak pedig higgadtság kell, főleg, hogy itt komoly elképzelések vannak. Ezáltal nem is játszhat egy olyan kapus, mint én, akinek nincsenek meccsei a háta mögött a szezonban. Ez azért érthető. Vannak olyan kapusok, akik akkor is jól védenek, ha kihagynak hónapokat, és utána egyből jó teljesítményre képesek, de ők nem 18 évesek, hanem 30-35 évesek, és már lehúztak jó pár szezont. Nekem szükségem van állandó játéklehetőségre ahhoz, hogy jól védjek. Nálam az nem működik, hogy négy hónapig padozom, aztán a válogatottnál meg beállok és én leszek a hős aki megmenti a csapatát. Ilyen nincsen sajnos..

14.Mik a céljaid rövidtávon (2-3 év múlva), és mik hosszútávon (5-10 év múlva) klub, illetve válogatott szinten?

• Klubszinten két három év múlva szeretnék olasz másodosztályt játszani, esetleg még az NB1-et se zárom ki, hogy fiatalon védjek itthon, egy középszerű csapatban. 3-4 éven belül pedig szeretnék már egy elsőosztályú csapatban játszani. Az U19 után viszont biztos vagyok abban, hogy kölcsön adnak egy harmadosztályú csapatnak, és onnan kell majd feljutni, vagy esetleg kölcsön adnak egy magyarországi csapatnak, ezt nem tudom.
• Nem tudom, hogy fog alakulni ez a 2-3 év. A jövő év a nagyon fontos, aztán eldől sok minden. Általában úgy szokott lenni egyébként, hogy U19 után elküldenek harmadosztályba, ott lehúznak max egy szezont. Nem is láttam még hálóőrt, aki többet maradt volna. Utána második vagy harmadik számú kapusnak visszajönnek a Samphoz. Olyan is szokott lenni, hogy más bajnokságból megvesznek, ezért el tudok képzelni egy Ausztriát, vagy egy Bundesliga 2-t is - bár ott tudtommal nem annyira szeretik a külföldieket -, haza is szívesen visszamennék különben, 20 évesen otthon védeni nem tűnik olyan rossznak. Hogy mikor fogok Serie A-ban védeni.. arról fogalmam sincs, előtte ezeket a lépcsőfokokat kell teljesítenem, utána pedig majd kiderül.

15.Végezetül pedig, mit tanácsolsz a hozzád hasonló fiataloknak, mit tegyenek, miről kell lemondaniuk a céljaik elérésének érdekében?

• Igazából ezt el kell dönteni magadban, hogy tényleg ezt akarod-e csinálni, ezt a foci dolgot. Maga az, hogy kimenj külföldre fiatalon, az elég nagy gondot tud okozni. Én azt mondom, ha jó vagy valamiben, és kapsz egy ilyen lehetőséget, arra nem szabad nemet mondani, azt muszáj megpróbálni, mert hogyha nem teszed, és tegyük fel eltelik 10 év, és nem történt semmi, akkor lehet, hogy elképesztően bánni fogod , és ezzel fogod ostorozni magad majd évekig. Ki kell menni, meg kell próbálni, ha összejön összejön, ha nem nem, lesz más.
• Nem érdemes ezt túl stresszelni, bár hosszú távon már más kérdés. Megpróbálni meg kell, ilyeneket nem lehet kihagyni. Azt viszont tényleg tudni kell, hogy csak hobbi szinten szeretnéd-e csinálni, vagy ebből akarsz majd megélni. Ez már egy összetettebb kérdés, ezt viszont neked kell érezni, erre nincs más válasz.
• Én amikor kijöttem, nem azért jöttem ki, mert hú de jó, marhára szeretnék otthonról eljönni, marhára nem szeretnék többet bulizni, marhára szeretnék anyáéktól fél hónapokig távol lenni. Azért jöttem ki, mert egyszerűen nem mondhattam erre nemet, nincs az hogy én nem próbálom meg, különben ha így teszek, az egész eddigi meló kárba vész. Én bediliznék, hogy ha mondjuk ezen múlna az egész karrierem, hogy nem léptem meg ezt akkor. Meg kell próbálni, meglátod majd, hogy hogy érzed magad, ha szarul, akkor hazamész, ha jól akkor maradsz, ez ilyen. Senki nem azért jön ki, mert mennyire örül, hogy ott hagyhatja a családját, és ez milyen jó. Hanem mert ez egy lehetőség, amit két kézzel meg kell ragadni.

Nagyon szépen köszönjük, ezt az igencsak tartalmas, és őszinte interjút! Elsősorban sérülésmentes, ugyanakkor sikeres szezont kívánunk neked, reméljük minél hamarabb hallunk rólad, akár a válogatottnál, akár a Serie A-ban!