Míg hétfőn betekintést nyerhettünk a két fővárosi alakulat eddigi piacolásába, a következő nap egy vendégposzt erejéig már a Fiorentina, inkább lerombolásáról, mint sem csapatépítéséről olvashattunk. Most pedig egy nagy kanyart véve délre, egyenesen Nápolyba indulunk, hogy megnézzük mi minden történt a nyáron, s mi várható még a mercato hátralévő időszakában.
Közel sem olyan ez a nyár, mint amilyen a 2013-as volt. Akkoriban a Cavani lehetséges eligazolásáról szóló pletykáknak eleinte senki sem akart hinni, majd mikor a PSG letette De Laurentiis asztalára a 63 millió eurót, minden nápolyi arcára a döbbenet ült ki. Ekkor már kinevezték Rafa Benítezt, durván két hónapra rá pedig Cavani tényleg Párizsba igazolt, hogy aztán ADL az érte kapott pénzt a sajátjával kiegészítve, 100 millió eurós, igazolásokra fordítandó keretet kürtöljön szét ország-világnak. Ehhez képest 2017 nyarán a Napoli okosan, megfontoltan - bár korábban néha akadtak kivételek -, de mindenek előtt csendben tevékenykedik a mercatón.
A Napoli drukkernek vagy aki követi a csapatot ez ugyanakkor nem meglepő, mert a csapat mercatóiban van egy bizonyos rendszerszerűség, mely a legnagyszerűbben egy frappáns magyar közmondással fogalmazható meg: "addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér". Vagyis, ha van jelentős bevételi forrásod egy játékoseladásból, akkor azt vissza is tudod forgatni a piacra. Ennek szemtanúi lehettünk a Matador eladásakor és tavaly is, mikor Higuaín több mint 90 millió euróért kelt el. Ám míg négy évvel ezelőtt talán nem túl ésszerűen lett elköltve a befolyt összeg - bár Higuaín majd' háromszoros áron való eladása, maga a bravúrkategória -, és a Benítez által megálmodott projekt elemeire esett szét, addig Sarri vezetésével és a sasszemű Cristiano Giuntoli - sportigazgató - érkezésével szép kis erőd épült Nápolyban. És ugyan a korábbi ds-nek, Bigonnak is voltak szép húzásai,akadtak bőven mellélövései is. Végtére is a Napoli tavaly hajtotta végre a nagybevásárlást, míg idén a csupán megmaradt lyukakat kell betömni.
Nem kell különösebben ecsetelni, hogy Sarri csodát tett a Napolival: majdnem egyszerre olyan szórakoztató a játékuk, mint eredményes és közben letette egy fiatal, rutinos és ideális korban lévő játékosokból álló csapatnak az alapjait. Butaság lett volna ezt megbontani, mégis a nyár legnagyobb sztoriját mindvégig az adta, hogy vajon Reina marad vagy eligazol. Rulli, Meret, Karnezis, Perin, Leno - csak pár név a sokból,akiket bedobott a média. A spanyol gyatrán védett az előző szezonban,azonban egy számára előnyös szerződést szeretett volna kicsikarni. Ez volt az összezörrenés igazi oka és ezért sorjáztak a kapusnevek, melyek aztán megmaradtak ócska pletykáknak. Megkockáztatom, hogy a zárásig sem lesz változás e poszton.
Ketten együtt 41 évesek
Pedig itt erősíteni szeretett volna a vezetőség. A többi megcélzott posztokra azonban érkeztek játékosok: ilyen volt a szél, elöl és hátul is. Míg előre az az Adam Ounas érkezett 10 millió euróért a Bordeaux-tól, akit a hardcore francia drukkereken kívül mások aligha ismerhettek, a védelem erősítése gyanánt a Romában parkoló pályára helyezett, sérülésekkel is küszködő Mario Rui, kölcsön + opcióval 3-4 millió euró környékén. (Transfermarkton bővebb információk a teljes mercatóról.) A '96-os korosztályt képviselő algériai először aktív intagram használattal hívta fel magára a figyelmet, de aztán a dimarói edzőtáborban letette a névjegyét: több csapatnak is betalált és a lapok egyöntetűen jó igazolásnak tudták be. A kezdőért Insignével vagy Callejónnal, olykor Mertensszel kell majd megküzdeni attól függően, hogy a ballábas játékost hol fogja használni Sarri: a balszélen, vagy a túloldalt tükörszélsőként. Ounasénál már jobban csenghet Mario Rui neve, s miközben e sorokat írom, hallom a Roma drukkerek hangos dobbanásait, miközben örömtáncot lejtenek, amiért ha kölcsönbe is, de a portugál elment a fővárosból. Pedig a Napolinál most azzal az edzővel fog újra dolgozni, akinek a vezénylése alatt éppen a rómaiak figyelmét hívta fel, aki tudja majd őt használni. De ez majd a szezon során, hogy mely csapat járt jól a transzferrel.
Mellékes infó, de az összeg miatt nem elhanyagolandó, hogy Maksimovicot 20 millió euróért véglegesítette a klub, míg Marko Rog ugyanígy 13-ba fájt ADL-éknek. Előbbiért szerintem pazarlás, mert a pótos IFA gyorsabban fordul, a Napolinál pedig különösen Jackass merészségű ötlet volt a nem túl acélos védelemre, egy még rosszabb középső hátvédet pakolni. És ami igazán bosszantja a Napoli drukkert manapság, hogy mikor a Serie A legszexibb támadófociját nyomja a csapat, nem hátul, de még nem is azon a poszton törekednek a védelem megerősítésére, ahol igazából ráférne. Persze innen mi nem látjuk át a részleteket, Sarri pedig testközelből vezényli az edzéseket; mégis elszomorító látni az óriási bakikat hátul, melyeket a védelem követ el, s hullajt el fontos pontokat.
Egy újabb ex-empolis a fedélzeten
Lezárva a mercato, nápolyi szemszögből rossz oldalát, észrevehettétek, hogy távozókról eddig nem is esett szó. Nem véletlen ez, hiszen a Napoli egyetlen kulcs, de még olyan kiegészítő játékost sem adott el, akik rendszerint beszálltak a meccsekbe. De Guzmán most már végleg eligazolt - az Eintracht Frankfurt lett a befutó - de hát ők nem is ismerték egymást Sarrival, úgyhogy egyáltalán nem érvágás. Valamint kölcsönbe ment a feljutó SPAL-hoz az az Alberto Grassi, aki Hamsík cseréjének érkezett még 2016 elején, de eddig összesen annyi percet játszott a Napoliban, mint amennyit én valaha is fogok. Az igazsághoz szorosan hozzátartozik, hogy már a tavalyi szezont is volt csapatánál az Atalantánál töltötte, nem másfél év alatt hozta össze ezt a hihetetlen statisztkát. Tehát egy szónak is száz a vége: egy komolyabb távozója sem akadt a csapatnak, ami biztató szezont vetíthet előre. A mag együtt maradt, a szépség mellé pedig 2017-ben már eredmény is párosult, úgyhogy a Napoli drukker kellően lehet bizakodó, még egy ilyen szürkének látszó mercato alatt is.
Nyilván lesznek olyanok akik elhagyják a fedélzetet és még egy nagy durranást szeretne a producer, egy jó nagy csattanót a végére. A kimenő oldalon egyre többször írják Zapata, Pavoletti, Tonelli és Strinic nevét és még Giaccherini is máshol kezdheti meg az új szezont, bár mondjuk a Sparta Prágába már valószínűleg nem fog igazolni: hiába hívta/hívja Stramaccioni - én komolyan nem tudtam, hogy ott van - a csehek már búcsúztak az európai kupaszerepléstől. Ami másik, bejövő oldalt illeti, ha már nem sikerült megszerezni Berenguert az Osasunától - egy ígéretes Callejón alteregó -, majd próbálkozik másnál a klub. (Berenguer végül a Torinóban kötött ki, úgyhogy mindannyian megnézhetjük, mit is tud valójában a srác. Az mindenesetre figyelemreméltó, hogy a La Ligában a támadók közül neki volt a legtöbb labdaszerzése, míg az olaszoknál Insignének. Itt is jól kidomborodik Sarri stílusa, a futballal kapcsolatos hitvallása.) És hiába épül szép csendben a Napoli, ADL nem lenne ADL, ha néha nem nyitná ki olykor a száját. Mert ha már nem sikerült együtt behúzni az Ounas - Berenguer kettőst, lesz majd a spanyol helyett más valaki. Például egy ukrán tehetség, nevezetesen Oleksandr Zinchenko, aki a maga 21 évével tökéletesen beleillik a Napoli projektjébe. Vagy az a Sarri által csodált, De Laurentiis bizonyos Mr. X-ének titulált Federico Chiesa, aki ha eligazolna egy riválishoz, az összes Fiorentina drukker a kardjába dőlne. Mondjuk előtte még a Della Valle tesókat fejjel lefelé lógatnák le a Ponte Vecchióról, így Bernardeschi, Boja Valero, Rodríguez és Vecino elpasszolása után.
Vajon ő hűséges marad a Fiorentinához?
Egyvalami biztosan leszögezhető a poszt végére: hiába tűnik szürkén kóválygónak a Napoli az idei mercatón, egyrészt ez a keret nem szorul látványos erősítésre - bár a védelem még mindig egy fájó pont -; másrészt nagyon jól tudják arrafelé, hogy mit miért tesznek. Sarri az edzőtáborban már a 4-2-3-1-et is gyakorolta, mert túl nagy luxus lenne Milik nélkül végigjátszani a szezont, a lengyel pedig egy remek opció lehet a center pozíciójába. A 20-21 éves suhancok sorban állnak a kezdőtagságért, míg ugyanazon a helyen a legjobb korukban lévők játszanak és a rutin is megtalálható a gárdánál. A jelen nagyszerű, a jövőkép fényes, a lehetőség előttük.
